Nem kirándulnak, sétálnak, hanem ütemesen gyalogolnak

A Belvárosi Nyugdíjas Klub vezetésére két évvel ezelőtt, 2023-ban kapott megbízást Paulin Mária a Kanizsai Kulturális Központ igazgatójától, Kovácsné Mikola Máriától. Gyakorló túrázóként lehetőséget látott arra, hogy a természetjárásban megszerzett tapasztalatait megossza másokkal is. Így a nyugdíjas klubból megalapították a nagykanizsai Belvárosi Klub Gyalogló Szekcióját.

A klubnak egy másik, közel húsz éve működő csoportja is van, a Gyöngyvirág Néptánccsoport, amely hagyományőrző céllal jött létre. A MoSa Alapítvány felhívására csatlakoztak az Országos Gyalogló Idősklub-hálózathoz. A feladatot karitatív formában végzi a klub vezetője. – Az a cél vezérelt, hogy ha akár egyetlen társamat is fel tudom állítani a tévé elől a hét egy napján, hogy jöjjön el velünk gyalogolni, és ha ott jól érzi magát, akkor már megérte elfogadni a klub vezetését – jegyezte meg Mária.

A gyalogló szekció 2024. január 1-jétől működik. Egy nyílt csoportot hozott létre a Facebookon, ahová bárki csatlakozhat, nem szükséges klubtagnak lennie. Az eltelt másfél év alatt kialakult egy állandó társaság. – Hangsúlyoznom kell, hogy ez nem kirándulás, nem séta, hanem ütemes gyaloglás – emelte ki a vezető. – Nem egyszer előfordult, hogy férfiak is jelentkeztek, akik párkeresési céllal szerettek volna csatlakozni hozzánk. Igaz, túlnyomórészt nők alkotják a csoportot.

2024-ben összesen 343 kilométert tettek meg, átlagosan 9,8 kilométert egy-egy alkalommal, 23 fős létszámmal. Idén, az év első felében már 253 kilométert gyalogoltak, átlagosan 12 kilométeres távokon, 18 fő részvételével.

Az útvonalakat hétről hétre Mária tervezi meg, figyelembe véve az ünnepnapokat, az iskolai szüneteket és a nyugdíjasok gyakori elfoglaltságait – például az unokázást. Hosszú távú terveket nem készítenek, hiszen a túrák a tagok egészségi állapotától és az időjárástól is függenek. A programokat a nyílt Facebook-csoportban hirdetik meg.

A korábbi tapasztalatait alapul véve Mária elsősorban olyan útvonalakat választ, ahol már járt, és amelyeket tömegközlekedéssel is el lehet érni. Többnyire a megyét járják be, de az utóbbi időben felmerült az igény, hogy jövőre kétnapos túrát szervezzenek Sopronba. Félévzárót és évzárót is tartanak, hogy legyen valami plusz, ami színesíti a programokat. – Elsősorban jelzett túraútvonalakon szeretünk haladni, és az utunkba eső kulturális értékeket is megtekintjük – meséli Mária. – Amikor legutóbb Söjtörről gyalogoltunk el Hahótra, Söjtörön például meglátogattuk a Deák-emlékházat. Egy másik, fantasztikus programunk volt nemrég Balatonboglár-Bugaszegen, ahol megtekintettük Csere Jánosék különleges tanyáját. Ezen az alkalmon 8,5 kilométert gyalogoltunk 25 fő részvételével. Sokat jelent, amikor a közösség ereje úgymond viszi a társaságot. – Aki szeretne bekerülni hozzánk, és elfogadom a jelentkezését, attól elvárom, hogy legyen kapcsolattartás közöttünk. Jelezze, ha nem tud jönni, mert aki három hónapig nem tart kapcsolatot velünk, az ne legyen tagja a csoportnak – mondta a vezető. – Fiatalok is jönnének közénk, de aktív korúakkal nem foglalkozunk, kizárólag a saját korosztályunkkal. Az a célom, hogy kortársaink egy kicsit színesítsék az életüket, éljenek egészségesebben, hasznosan töltsék el a szabadidejüket, és jussanak minél több pozitív élményhez.

Általában harmincan vesznek részt egy-egy túrán. Vannak népszerű programjaik, és – a karácsonyi időszak kivételével – télen is útra kelnek. Ilyenkor rövidebb, 8–14 kilométeres távokat tesznek meg, amihez hozzátartoznak a zalai dombokra jellemző szintkülönbségek is. – Elmondhatom, hogy sokat fejlődtek a lányok, rutint szereztek a gyaloglásban. Az alapítványtól lehetőséget kaptunk egy alapfokú nordic walking tanfolyam megszervezésére és a helyes bot használatának elsajátítására, hiszen maga a technika lendületesebb haladást biztosít. Az alapítványtól tíz pár botot is kaptunk. A jövő hétre a Tormafölde–Vétyemi Ősbükkösbe szervezem a gyaloglást. Rövidebb távolság és kisebb szintkülönbség vár ránk, ugyanakkor útba ejtünk minden gyönyörűséget, amit érdemes megnézni.

Paulin Mária baráti körben is gyakran elindul olyan utakra, amelyeknek ő tervezi meg a logisztikáját. Ebben az évben a Balaton-felvidék és a tanúhegyek voltak a kedvencek. – Nekem a természetjárás valójában olyan, mint a drog – egy szenvedély – vallja. – Ha nem mehetek ki az erdőbe, egy idő után úgy érzem, hogy nincs oxigénem, és megfulladok. Az erdőjárásnak nincsenek káros mellékhatásai.

Október 9-én Regionális Gyalogló Klub és Nyílt Nap volt a Medgyaszay Házban, közel száz résztvevővel. Kanizsa ebből a szempontból kicsit „fehér folt”, mivel a környéken nincs más gyaloglócsapat. Paulin Mária szervezésével azonban talán sikerül elérni, hogy mások is bekapcsolódjanak a gyaloglásba.

BAKONYI Erzsébet

(Megjelent a Kanizsa Újság 2025. november 5-ei számában.)