Elővételezett könyvbemutató

„Tinektek jutott a szerencse, éltetek feláldozásával megadni e szép honnak ősi önállását, nemzetiségét, szabadságát, örök fönnlétét. Ez legszebb, legszentebb feladatotok. Emlékezzetek róla, ha újra csatára keltek! Sokan vannak köztünk, kik már kivívottnak hiszik hazánk óhajtott jövendőjét; de ne ámítsátok magatokat; mert ezen harc nem Magyarország és Ausztria közti harc egyedül – ez európai harc leend: a természet adta legszentebb népjog harca a bitor zsarnokság ellen.” – Görgei: Komáromi kiáltvány, 1849. április 29.  A 170 éves honvédség tiszteletére új kötettel jelentkezik a Zrínyi Kiadó.

Épp’ egy héttel azelőtt, hogy a 25. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon, újdonságként országosan bemutatná Hermann Róbert a 200 éve született honvédtábornok általa válogatott és részben fordított írásait, a hadtörténész Kocsis Edit nagysikerű sorozatának vendége lesz. Kiskanizsán, a Móriczban április 13-án, pénteken 18 órakor kezdődik a Hadtörténelmi Esték következő vetítettképes előadása Görgei Artúr, mint hadvezér címmel.

A testvéröcs, István eképp foglalta össze az Életem és működésem Magyarországon 1848-ban és 1849-ben című emlékirat nyomán bátyjának a cselekvését, küzdelmét irányító vezéreszméit: „…az 1848. évi törvényes alkotmányt megmenteni – és ha ez lehetetlen – megbosszulni azt. Megmenteni, fönntartani, felújítni a magyar nemzet katonai jó hírnevét. Megmenteni, megóvni a nemzet becsületét, mint biztos, elkobozhatatlan és regeneráló erkölcsi tartaléktőkét a jövőre. Bebizonyítani a világ előtt, hogy a törvényt és alkotmányt, szerződést és királyi esküt megbontó Ausztria önerején nem képes meghódítani Magyarországot, hogy tehát erre jogcíme «az erősbnek jogán» sincs.”

Izgalmas átélni a tábornokkal ugyane emlékirat lapjain, mennyire közeliek és nagyok voltak a feldunai hadtestet és általa magát a hazát fenyegető veszélyek, miként várta a branyiszkói ütközet kimenetelét remény és csüggedés közt. És hogyan jut el az álmatlan éjszakán a meggyőződésig: nincs oka megbánni semmit, amit eddig ez irányban tett.Mert „mindazok, akik szilárd bizalommal tekintettek fel rám, hogy nem hagyom hiábavaló erőfeszítésekben vigasztalanul elveszni őket, jól tették, hogy bíztak bennem, mert nem hiábavaló erőfeszítés, ha milliók elsőrendű emberi jogainak megvédéséről van szó; és minden egyes nap, melyet a feldunai hadtest vezetésem alatt túlél, nyereség ezeknek az emberi jogoknak biztosítása szempontjából…” Túlerővel szemben is.

Papp János