Hamarosan százezrek szorulhatnak ki a munkaerőpiacról Magyarországon

Igen ambiciózus célt tűzött ki maga elé a kormány, amikor 85 százalékos foglakoztatási ráta elérését jelentette be 2030-ra. A feladat nehézségét nem csupán az adja, hogy ehhez az inaktívak olyan rétegeit is mobilizálni kell, akiket eddig nem sikerült visszatéríteni a munka világába, hanem az is, hogy a technológia fejlődése – elsősorban a robotizáció és a mesterséges intelligencia (AI) – jó eséllyel épp ez alatt az öt-hat év alatt forgatja majd fel alapjaiban a munkaerőpiacot. Széles körű képzési programok azonnali beindítása nélkül ez a csata már most vesztésre van ítélve.

Ha vetünk egy pillantást a hazai munkaerő-állomány összetételére, rögtön rátalálunk a probléma gyökerére. Először is találunk egy 450-500 ezer fős embertömeget, amelynek legfeljebb 8 általános iskolai végzettsége van. De megfelelő technológiai ismeretekkel és készségekkel még a diplomások sincsenek feltétlenül felvértezve – jártasságuk ezen a területen az életkor függvényében csökkenő.

Mivel évről évre egyre kevesebb fiatal lép be a munkaerőpiacra, annak átlagéletkora folyamatosan növekszik: a jelenlegi 45 évről 2030-ra már az 50-et fogja közelíteni.

De vajon az AI-val megtámogatott robotizácó tényleg ilyen hamar, néhány év alatt ránk rúghatja az ajtót? Pontos jóslatot az időpontra nem lehet adni, de az erre vonatkozó jeleket már egy ideje nem csak a varázsgömbben, hanem a való életben is fel lehet ismerni: immár az ötödik ipari forradalom zajlik a szemünk előtt.

Az eddig a képzetlenek tömegeit felszívó mezőgazdaságban például egyre gyorsabban nyernek teret a robotok: a szántóföldi gazdálkodás mellett immár a szőlőtermesztésben is megjelentek azok a gépek, amelyeknek bérleti költsége töredéke az élő munkaerőnek, miközben akár 0-24 órában is foglalkoztathatók. Nem mellékesek pedig: elérhetők. Az automata, drónok, traktorok, valamint a vertikális farmok mikroklímáját vezérlő rendszerek egyaránt magasan kvalifikált munkavállalókra tartanak igényt, miközben drasztikusan visszaesik majd a szabadföldi munkákat végző munkaerő létszáma.

A robotok gyors térhódítása azonban az iparban a legszembetűnőbb. Az okoseszközöket gyártó kínai Xiaomi gyárában jelenleg nem kevesebb mint 700 robot dolgozik, mellettük pedig mindössze 20 ember. Az autógyárakban – így például a Mercedes és a BMW üzemeiben – is gőzerővel folyik az emberi munka kiváltása, és éppen az olyan, alacsonyabb hozzáadott értékkel bíró összeszerelő funkciókat váltják ki leghamarabb ezekkel a gépekkel, amelyek az elmúlt évtizedben a külföldi beruházásokhoz kapcsolódva alapvetően járultak hozzá a hazai foglalkoztatási ráta emelkedéséhez.

A robotizálás folyamatát alapvetően fogja felgyorsítani az AI térhódítása.

Gőzerővel fejlesztik már azokat a 6G hálózatokat, amelyek akár 2-3 nagyságrenddel is növelhetik az adatátvitel sebességét az 5G-hez képest – ezzel nyitva utat a mesterséges intelligencia rendkívül széles körű alkalmazásának.

Nincs, nem lehet olyan illúziónk, hogy a nálunk is jelen lévő multinacionális cégek a hatékonyságot javító fejlesztéseikkel megállnak majd a határon, és épp a magyar telephelyeiken nem vezetik be ezeket a technológiai újításokat. Ez a folyamat egyébként már elindult, de még nem érkezett el az a pont, amikor annak volumene látványos, gyors elbocsátási hullámot generál. Jelentős robotizációs felzárkózást eredményez például mind a BMW debreceni, mind a BYD szegedi gyára, de itt új kapacitások létesülnek, vagyis esetükben nem kell meglévő összeszerelő állományokat elbocsátani.

A gondolatmenet ezen pontján szokott felmerülni, hogy de hát az új rendszereket is kezelnie kell majd valakinek. Igen, ez jogos felvetés lehet, mivel az optimista forgatókönyvek szerint a felszabaduló munkaerő jelentős részét majd az automatizálás nyomán, magasabb szinten keletkező álláshelyek szívhatják fel. Csakhogy ennek feltétele a megfelelő képzettség.

A futószalag mellől felszabaduló embertömegnek ugyanis felzárkóztatás nélkül esélye sem lesz ilyen pozíciókban elhelyezkedni.

Országos hálózatunkban rengeteg alacsony pozíciót is hirdetünk, a interjúk során szerzett tapasztalataink pedig azt mutatják, hogy gyakran olyan alapkészségek is hiányoznak, mint az írás, olvasás, vagy az alap matematikai műveletek elvégzése. Az alapképzésből emberek tízezrei úgy estek ki, hogy ezeket sem sajátították el. Sem a jövő gyáraiban, sem mezőgazdaságban nem lesz elhelyezkedési esélye olyanoknak, akik ebbe a helyzetbe beleragadtak.

Ma a magyar munkaerőnek csupán 25 százaléka rendelkezik valamilyen felsőfokú végzettséggel  – ezzel a számmal az uniós tagállamok sorában a 22. helyen állunk. A 25-34 évesek körében ugyan már 33 százalékos a diplomások aránya, de a 41 százalékos uniós átlagtól itt is fényévekkel vagyunk lemaradva. Persze mindenkinek nem lehet diplomát adni a kezébe, de mielőbb olyan stratégia mentén kell elindulni, amellyel növelhetjük a magasan képzettek arányát, és csökkentjük azokét, akik leszakadtak.

Az ezt célzó képzéseknek pedig minél hamarabb, minél szélesebb körben el kell indulnia. Ellenkező esetben százezrek, ezen belül is főleg az 50-es vagy idősebb korosztálynak a tagjai 5-6 éven belül teljesen kiszorulhatnak a munkaerőpiacról. Pótlásuk pedig egyáltalán nem kivitelezhető: a mai 50-es generáció születési évenként 150-180 ezer főt jelent, miközben a következő húsz évben a munkaerőpiacra belépő egyik évfolyam létszáma sem fogja elérni a 100 ezer főt.

Az elmúlt hónapokban különösen sok szó esik a versenyképesség fokozásáról, valamint a jelenlegi bérszint felzárkóztatásáról is. Mindkét cél eléréséhez elengedhetetlen a képzési, oktatási programok felpörgetése.

A jelenlegiél jóval több lehetőséget kell biztosítani az élethosszig tartó tanulásnak.

A cégeket arra kell ösztönözni, hogy fektessenek a munkavállalókba tanulmányi szerződésekkel, amivel egyrészt lassítják a dolgozói mobilitást, másrészt idővel növelik a dolgozók hatékonyságát és elköteleződését. A magyar béreket pedig szintén úgy lehet magasabbra emelni, ha ezzel párhuzamosan a munkavállalók is magasabb értéket termelnek, amit pedig magasabb képzettségi szinttel tudnak elérni.

portfolio.hu

(Kép: MTI/Koszticsák Szilárd)