Sorsfordítás - A paraszti társadalom felszámolása

A vidéki városok közül elsőként Kanizsán látható a 12 tablóból álló országos vándorkiállítás, a tárlatot május elejéig lehet megnézni a Thúry György Múzeum udvarán.

Fotó: Bakonyi Erzsébet

– A gonosz is tanul, és többé nem akar hibázni. Ha elvétjük, ha engedünk neki, nem lesz visszaút. Uralkodni fog minden utánunk jövő nemzedéken. Hiszen sorsfordításra készül. Akárcsak a kommunista rezsim annak idején – ezt mondta Cseresnyés Péter a Sorsfordítás - A paraszti társadalom felszámolása, 1945-62 elnevezésű tárlat megnyitóján. A vidéki városok közül elsőként Kanizsán látható a 12 tablóból álló országos vándorkiállítás, a tárlatot május elejéig lehet megnézni a Thúry György Múzeum udvarán.

Fotó: Bakonyi Erzsébet

A paraszti gazdaságok 1948 és 1961 közötti kollektivizálása a népesség mintegy felét érintette Magyarországon. A paraszti tulajdon felszámolását, a földek és az emberek termelőszövetkezetekbe kényszerítését a kommunista hatalom megfélemlítéssel és erőszakkal érte el. Eközben feldúlta, majd felszámolta a hagyományos közösségeket, a hozzájuk kapcsolódó kultúrát, életmódot. A folyamatot és a hozzá kapcsolódó propagandát mutatja be a tárlat, amelynek célja, hogy felkeltse a fiatalok figyelmét a közelmúltnak erre a fejezetére, illetve segítse a történtek feldolgozását. 

– Nagyon sokáig erről nem lehetett beszélni. A rendszerváltásig a nyilvános közbeszédben elő sem kerülhetett, és a családokban is csak suttogva lehetett elmondani. De bizony még a rendszerváltást követően is sokakban élt a félelem, és azt gondolom, hogy egy ilyen kiállításnak az is a célja, hogy oldja ezeket a mai napig meghúzódó félelmeket - mondta Földváryné Kiss Réka a Nemzeti Emlékezet Bizottság elnöke.

Az eszteregnyei Czinki Ferenc 9 éves volt, amikor családjával együtt kényszermunkára vitték Hortobágyra. Mindenüket elvették.

 – Kulálok lettünk. Most tessék elgondolni, hogy huszonöt holdnyi tulajdonnal egy gazda miért kulák?! Amikor van ugyan állata, disznója, marhája, lova, szerszámai, de a háború után nem volt semmink sem, mert elvitték a lovakat tőlünk, de ’50 előttre összehozta a gazdaság azt, ami kellett a földműveléshez, de ezt mind ott kellett hagynunk – emlékezett vissza Czinki Ferenc.

Cseresnyés Péter köszöntőjében úgy fogalmazott, a gonosz ma is csak azt várja, hogy pillanatnyi figyelmetlenségünket kihasználva újra életre keljen. Mint mondta, vannak riasztó jelek, ezért figyelmünk ma sem lankadhat – hiába érezzük ma még biztonságban és szabadnak magunkat. – 1945 után az volt a lábát külső segítséggel megvetett diktatúra célja, hogy átalakítsa, megváltoztassa a magyar társadalmat. Eltörölje a hagyományokat, és olyan útra kényszerítse a magyarokat, amely idegen tőlük. Ha figyeljük a híreket – ne féljünk kimondani: ma ugyanezt látjuk. Ugyanaz a logika, ugyanaz a cél. Átalakítani és gyengíteni. Utána pedig uralkodni rajta – mondta a kiállítás megnyitóján Cseresnyés Péter államtitkár, országgyűlési képviselő.

A kiállítás megnyitó után egy filmet is bemutattak az erőszakos téeszesítés időszakáról, majd történészek részvételével kerekasztal-beszélgetés kezdődött.