Ásó, kapa, gereblye 117. - Kiskertem... Újragondolva

Rovatunkon belül meglátogattunk már mini, közepes vagy éppen nagy kertet, meglátogattunk magaságyást, hobbikertet a hegyen, és a sor még bőven folytatható. De mindig van új a nap alatt, ahogy a mondás is tartja. Most egy olyan érdekességet mutatunk be olvasóinknak, amilyenhez még nem volt szerencsénk.

Ez a téma éppen ettől ilyen szép és hálás, mindig lehet újdonságot felfedezni, egy-egy különlegességbe belebotlani. Ilyen a Sáncban lakó Némethné Lakatos Márta „újragondolt kiskertje” is. A történetről elöljáróban annyit: a hölgy a Tüttő János Nótaklub oszlopos tagja férjével együtt és nem mellesleg szomszédok vagyunk. Anyuka szomszédja, de aki az ő szomszédja, az én szomszédom is. Kora nyáron egyszer csak megláttunk a terasza mellett egy érdekes, fából épült szerkezetet, amit nem tudtunk mire vélni. Az alaphelyzetet ismerni kell, egy négylakásos társasházról van szó, aminek hátsó része úgynevezett osztatlan közös, pázsitos terület, természetesen megbeszélve a lakótársakkal az újításokat, dísz- vagy gyümölcsfaültetést, focikapu kihelyezését. De a lakások bejáratánál csupán talpalatnyi föld van, ami éppen elég a virágoknak, így képzeljük el ezt a közös, hangulatos társasházat és környékét. Némethné Lakatos Márta csakúgy, mint rovatunk 90 százalékának szereplője, otthonról hozta a növények, a zöldségtermesztés iránti szeretetét. – Én is falusi voltam. Amikor már akkora gyerekek voltunk, segítettünk otthon a kukorica, a krumpli elrakásában, a gyomlálásban is és az összes többi munkában. Sőt, állatok is voltak, így nyilván róluk is gondoskodni kellett, de a telkünkön mindent megtermeltünk a családnak az egész évre. Aztán felnőttkoromban ez végigkísért, sőt, olyan évek is voltak, amikor terület nem tartozott a lakásunkhoz, de mehettem ismerőshöz, aki adott egy darabot a földjéből, és ott vetettem magunknak pár zöldségfélét – idézte Márti. Némethék pár éve élnek a sánci társasházban, ahol Márti először szabadföldön kezdett el egy miniveteményest gondozni, csupán egy 3x5 méteres területen. – Próbálkoztam, de sajnos nem nagyon sikerült, pedig hoztunk bele értékes, tápanyagdús földet is. Ilyen kis területen csak paradicsommal, paprikával foglalkozom, hogy a nyári időszakban mégis legyen valami, amit reggel leszedhetek, és asztalra tehetek a családnak. Nem tudom miért nem sikerült, lehet, hogy a megnőtt fák árnyéka miatt nem kaptak elég napsütést, de előfordult, hogy egy-egy palántám teljesen eltűnt, valami kártevő élhetett a földben. Ekkor tértem át a cserepes ültetésre – mesélte Némethné.

Mi, szomszédok tavaly aztán valósággal irigykedve néztük azokat a nagy virágedényeket, amelyekben nem leander vagy más dísznövény burjánzott, hanem szebbnél szebb paprikák és paradicsomok csüngtek az erős ágakon. – Akkor még hátul a kertben rakosgattam folyamatosan erre-arra az edényeket, mikor hol érzik jól magukat. Aztán idén úgy döntöttem, itt elöl, a terasz mellett, ezen a kis két négyzetméteren, valamilyen formában elhelyezem őket. Itt jól éri a nap a zöldségeimet. Megmondom őszintén, az interneten találtam ezt a lépcsős támrendszer ötletet. Megkértem a férjemet, segítsen ebben, ő meg is csinálta. Most már lehet látni, bevált az ötlet. Egy ekkora kis területen persze nem kell arra gondolni, hogy majd egész éven keresztül ellát minket, de az egész nyári időszakban igen. Kijövök a lakásból, és a muskátlik, a leanderek illata mellett egy ilyen kis helyen várnak a zöldségeim, amit letehetek az asztalra reggelire – mondta valóban nagy örömmel Márti.

Útravalóul még egy-két tanács tőle: semmilyen különleges földet nem használ, egyszerű muskátliföldben fejlődnek ilyen szépen a növényei. A palántákat mindig a Vásárcsarnokban szerzi be. A növények védelmére pedig saját permetszert használ: 6 liter termelői tejet bekever 4 liter vízzel, a fertőzések ellen így védekezik. Az öntözéshez esővizet gyűjt.  Végül saját szavait idézzük: „A növények a napi törődést meghálálják. Ajánlom, lehetőség szerint mindenkinek legyen akár csak egy-két tő paprikája, paradicsomja, mert az íze megfizethetetlen.”

VINCZE Adél

fotó: Bakonyi Erzsébet

(Megjelent a Kanizsa Újság 2024. július 3-ai számában)