Vasárnap testvéri, de nem taj-kártyás csatározás...

Ha minden rendben alakul, akkor vasárnap 13 órától – a kanizsai műfüvesen – pótolhatják a Semjénháza SE – Deák-Gizmó Murakeresztúr SE vármegyei labdarúgó első osztályú futballmeccset. Ráadásul, ha mindkét oldal szakmai stábja úgy gondolja, akár focista testvérek csatározást is láthatják az érdeklődők... Az elmúlt szezon bajnoka, a Semjénháza soraiban ebben az idényben Pál Dávidot, az újonc murakeresztúriaknál pedig Pál Martint is felfedezhetjük, az 1993-as Dáviddal szemben a '97-es Martin bizonyítana – alighanem kellő pikantériát adva ezzel a párharcnak.

- Remélem, az idő kegyes lesz hozzánk és végre le tudjuk játszani a találkozót – fogalmazott már napok óta a találkozó lázában égő, s ezt nem is tagadó ifjabb testvér, Martin a már kétszer is halasztásra került mérkőzés apropóján. - Bízom abban, hogy sok néző látogat ki majd vasárnap kora délután, s persze azzal is tisztában vagyunk, nem mi, keresztúriak vagyunk az esélyesek, de a meglepetés a fociban mindig benne van.

S hogy a családi találkozó nem csupán lélekben lesz közeli...

- Ugye, a tesóm, Dávid a jobb oldalon van, én a csapatomban a balon, szóval mondhatni egy helyen leszünk... - vette vissza gyorsan a szót az e bűvös meccse miatt Budapesten már kétszer is szabadságot kérő, de mint az ősz megmutatta, mindkétszer elmaradt alkalom apropóján a 26 esztendős Pál Martin (képünkön a labdával még szepetneki színekben). - Na jó, elismerem, jobban készülök a játéknapra, mert motivál, hogy egyik korábbi csapatom ellen játszhatok, ez mindig ad egy plusz adrenalint az embernek, emellett az sem mindennapi, hogy a testvérem ellen futballozhatok bajnoki szinten.

Kevésbé rendhagyó témánkat folytassuk is hasonló módon, a szereplést lényegében kisajátító Martin ugyanis számos alkalommal végigzongorázta már magában a november utolsó vasárnapján szóba jöhető forgatókönyv-variációkat.

- Sejtette, hogy eddig nem is fociztunk egymás ellen bajnoki keretek között? De ide figyeljen, mondok magának mást is, Ausztriában futballoztunk már egymás ellen, edzőmeccsen, én egy negyed-, ő meg egy ötödligás csapatban játszott, rúgtam is nekik hármat, de ezúttal beköszönni, ráadásul mostani együttesének nem lenne akármi a részemről... Üzenném neki, a taj-kártyáját ne hagyja otthon, na jól van, vicceltem csak, a lényeg, hogy egy jó mérkőzést játszunk, vigyázunk ám majd egymásra!

Az NB-s szinten kimondottan nagy rutinnal bíró, 30 esztendős báty, Dávid igazán higgadt, miként azt tapasztaltuk, nem igazán vette fel a kesztyűt, alighanem úgy van vele, az „öcsköst” a pályán tartaná féken, nem a szavak terén villogna...

P.L.