Nem érzik jól magukat, de segíthetünk

Ami egyszer szép volt, az most kiszáradt, vagy éppen haldoklik. Az örökzöldek – néhány fenyőféle, de leginkább a tuják – a közterületeken és a magánkertekben is szembetűnően kritikus állapotot mutatnak. Elsősorban díszítő elemként vannak ültetve, ám az utóbbi egy-két évben rohamosan pusztulnak. Mindennek van oka. Rovatunk most e témakörben szeretne segítséget nyújtani.

Akinek nincs kiskertje, vagy hegyi birtoka, az is láthatja a városban lépten-nyomon, hogy valami nincs rendben a szóban forgó növényekkel. Első ránézésre a kiszáradás jeleit lehet látni az örökzöldeken, helyenként egy-egy foltban, vagy ágon, másutt a teljes növény, vagy akár egy egész tujasor halt el. Mi történt az örökzöldekkel? A válasz összetett, elöljáróban annyit, hogy van megoldás. (Cikkünk nem a több évvel ezelőtt bekövetkezett lucfenyő pusztulásról szól, és nem érinti az úgynevezett karácsonyfa termelőket sem – a szerk.)

Egy kondíció romló folyamat indult el pár évvel ezelőtt az örökzöld dísznövényeknél, a közterületeken és a magánkertekben is. Hogy megértsük, miért, talán a '80-as évekig kell visszamennünk, amikor elkezdtünk nyitni a külvilág felé, és járkáltunk erre-arra, láttuk a sok szép dísznövényt a kertekben, a parkokban.  A szakemberek és a magánemberek is elkezdték behozni ezeket a gyönyörű örökzöld fajokat – magyarázta Konrád-Németh Cecília, Nagykanizsa főkertésze. A fajok túlnyomó többsége olyan élőhelyről származik, ami hűvösebb, párásabb a Kárpát-medence klímájánál, jellemzően nem őshonosak Magyarországon. A dél-nyugati országrész időjárási tényezői abban az időben még közelítettek a szóban forgó növények szükségleteihez, tehát a nyugati megyék optimális élőhelynek számítottak. Idővel pedig az egész országot benépesítette a tetszetős örökzöld növény, a tujafélék termesztési vonala is megindult, elkezdődött a szaporítás – idáig a történelem – mondta a szakember.

Az utóbbi 20-30 évben viszont oly módon megváltoztak a növények életkörülményei, vagyis a Kárpát-medence időjárása, amit ezek a növények nem tudnak lekövetni, jelenleg egy hatványozott leromlás tanúi lehetünk. - Ha egy eleve leromlott kondícióra érkezik egy-egy ilyen tikkasztó nyár, nyilván tovább romlik a növény egészségi állapota.  A csapadékhiány, a páratartalom hiánya, a nem megfelelő talajadottságok, innen ered minden. A leromlott állapotú növényt a kórokozók és a kártevők is könnyebben elérik. Azt tudom tanácsolni, aki szereti az örökzöldeket, és ragaszkodik hozzájuk, a hasonló tünetek megjelenésekor kezdjen el egy kicsikét kutakodni. Például egy nagyító segítségével nézegesse meg az elszáradt részeket. A rovarkártevőknek és a gombabetegségeknek vannak olyan tünetei, amiből meg lehet állapítani, mi is az aktuális probléma. Ezek beazonosítása nem könnyű, de megállapítható, hogy rovar vagy atka. Ezeket a részeket érdemes eltávolítani, lemetszeni a növényről, és megsemmisíteni. A megsemmisítés nem azt jelenti, hogy a szemétdombra, vagy a komposztba dobjuk, hanem égessük el, megakadályozva így a tovább-fertőzést. Ha semmi hasonló nyomot nem találunk, például kis penészfoltokat, vagy szú járatokat, röpnyílást, vagy akár magát a rovart, akkor valószínű pusztán biotikus probléma van, a klímaváltozásból adódó leromlás és száradás. Ha mégis valamilyen fertőzésről van szó, lehet kémiai növényvédelmet alkalmazni, mint a haszonnövényeknél, ebben a gazdaboltok tudnak segítséget adni. De ez a jéghegy csúcsa. Az örökzöldek jelenléte nem csupán esztétikai, ökológiai szempontból különösen hangsúlyos. A madarak egy - egy nagyobb vihar esetén, vagy télen ezen növények ágai közt lelnek menedéket, ebből a szempontból is fontos, hogy legyenek. Ha valaki felveszi a harcot a klímaváltozás ellen, kitart az örökzöldek mellett, eleve megfelelő földbe ültesse, és bizony a vízellátásról, a páratartalmukról gondoskodni kell – adta végül jó tanácsként a városi főkertész.

VINCZE Adél

fotó: Bodó Ákos