55 éve Zalaegerszegről indultak a magyar csapatok a csehszlovákiai „ellenforradalom” leverésére
55 éve, az 1968. augusztus 20-ról 21-re virradó éjjel indultak meg a Varsói Szerződés (VSZ) csapatai a csehszlovákiai „ellenforradalom” leverésére. A magyar alakulatokat Zalaegerszegről vezényelték a Felvidékre.
Brezsnyevék tudatosan úgy jelölték ki a magyar megszállási övezetet, hogy az egybeessen az 1938-as első bécsi döntés által visszacsatolt területekkel. Ezúttal azonban elmaradt a magyar katonákat köszöntő virágeső.
Júliusban érkezett meg az utasítás Moszkvából, hogy legalább egy hadosztállyal részt kell vennünk a megszállásban. A zalaegerszegi 8. gépkocsizó lövészhadosztályra esett a választás, amelyet július közepén készültségbe helyeztek, és tartalékosokat is mozgósítottak.
Az északi határ mellett összpontosított hadosztály több mint 10 ezer fős volt, 167 db harckocsival, valamint a magyar légierő kilenc MiG-15-ös és MiG-21-es századát is készültségbe helyezték, összesen 99 vadászgéppel.
A zalaegerszegi hadosztálynak egy többségében magyarlakta városokat kellett elfoglalni, köztük Lévát, Párkányt, Nyitrát, Érsekújvárt, Nagykürtöst, Nagytapolcsányt, Pöstyént, Galgócot, Szeredet és Vágújhelyet. Ezt a magyar zónát néhány nappal később 1500 km²-rel növelték meg, amely így a Kis-Kárpátokig nyúlt és Nagyszombatba is magyar csapatok vonultak.
Az invázióval szemben a csehszlovák vezetés sem tanúsított ellenállást, így összecsapásokra nem került sor.
Mégis voltak veszteségek, a magyar hadosztálynak balesetek következtében négy halottja és tizenkét súlyos sérültje volt.
A Felvidékről végül október végén térhettek haza a magyar katonák, de a hivatalosan csak „Zala” gyakorlatként emlegetett beavatkozásról Kádárék igyekeztek a közvélemény előtt a lehető legkevesebbet beszélni, nem osztottak kitüntetéseket és az áldozatokról is hallgattak.
Morvay Péter/naphire.hu
(Borítókép és fotó: ntf/hu)