Egy sima, egy fordított – nézzünk a görbe tükörbe!
Te ezt úgysem értheted! Te még a dinoszauruszok korában éltél! - Biztosan sok tinédzsert nevelő anya, vagy apa hallott ehhez hasonló mondatot csemetéje szájából, abban a bizonyos rémes kamaszkorban. Sima ügynek tűnik, de fordítsuk meg, nézzük a kamaszok szemével a dolgokat. Ráadásul az egyik legnagyobb fejfájást keltő dolgon keresztül: célkeresztben az öltözködés.
Bezzeg az én időmben! Ez a bizonyos mondat sokaknak ismerős lehet. A mai 30-as, 40-es szülők példálóznak ezzel, ők is hallották saját szüleiktől. De maradva az öltözködésnél, a régi fényképeknek és az internetnek köszönhetően, jól tudjuk, már a 70-es években is divat volt a miniszoknya, a dekoltált felső. Persze minden stílusnak megvolt a saját jellegzetessége. Egy-egy fotót, vagy mozifilmet visszanézve láthatjuk a '70-es, '80-as, vagy akár a '90-es évek öltözködési stílusát. Akkor mégis, mi a bajunk, a mai kamaszokkal és az öltözködésükkel? Tény, hogy egy 14 éves kislánynak nem kellene 20 évesnek kinézni. Ismét csak itt a szülői felelősség. Ehhez nem kell pszichológus. Csak egy kis beszélgetés. Vagy inkább több beszélgetés.
A motorosoknál a bőrszerkó, a zenészeknél a kemény viselet, Las Vegas-ban a Strip-en sétáló lányok alig semmi ruhája – és ez csak pár példa, amiből a mai kamaszok táplálkozhatnak (az internetnek hála?) – és táplálkoznak is. De. Nézzünk bele a görbe tükörbe. Sokuk számára az öltözködés egy bizonyos önkifejezés. „Felnőtt vagyok már! Te ehhez nem értesz! Te nem tudod, hogy mi a divat! A mai divat!” És igen, utána elmegyünk, megvesszük azt a bizonyos ruhát, azt a cipőt, amivel egyébként egyáltalán nem értünk egyet. De következik a bizonyos 22-es csapdája. Ha a kamasz fiam, vagy lányom, nem úgy öltözik, ami éppen a divat, akkor jön a kiközösítés – belekerülünk egy ördögi körbe. Ezért kell beszélgetni. Legutóbbi kamaszokkal foglalkozó cikkünk lényege is az volt, legyen meg a bizalom életünk értelmével, a gyerekünkkel. - Én azért öltözködök úgy ahogy, mert magamat akarom kifejezni, éppen ahogy érzem magam. És nem érdekel más véleménye, vagy más stílusa. Nem azért veszek fel egy ruhadarabot, mert más szerint jól néz ki. Nekem tetszik. A divat maga egy tág fogalom. A mai stílusnak van legalább 4-5 fajtája, nincs olyan, hogy egy. De ez mindenhol így van. És a divat mindig változik. Bemegyek a boltokba, ha megtetszik, megveszem, de nem az diktál. Sokszor a turkálókban is találok olyat, ami engem kifejez – mondta el véleményét egy 16 éves kamasz, nevezzük őt Lászlónak. Térjünk át a lányokra, és folytassuk a görbe tükrön keresztül, 16 éves, kamasz szemmel. - A mi korosztályunkban a lányoknál is vannak különböző ágazatok a divatban. Divat irányzatok. Akik kevésbé öltöznek fel, akik jobban felöltöznek, és a „tömeg emberek” - akik csak a márkás cuccokat veszik fel, éppen a divatban lévő ruhák után mennek. Szerintem ezek gáz emberek. Nem tesznek magukért semmit, csak az érdekli őket, milyen menő az a ruha – fogalmazott a 16 éves László. A jelenlegi kamaszok sokszor első ránézésre döntenek. Milyen a ruhád, megmondom, ki vagy. Egy utolsó gondolat Lászlótól, a görbe tükörből: „Szerintem a szülő vegye meg a gyerekének a ruhákat, amiket szeretne. Mert, ha nem akkor nem tudja magát kifejezni időben. A gyereknek van egy saját stílusa, amit képvisel, akkor milyen szülő az, aki elhallgattatja a gyerekének a véleményét, stílusát?”
VINCZE Adél