Förhénc, ahol nyitott ajtókkal várják a vendéget

Személyautóval, gyalogosan, motorral, biciklivel és lovaskocsival érkeztek városlakók Förhéncre, a hegyi kápolnához, hogy részesei legyenek a szőlőhegy ünnepének. A Förhéncért Egyesület immár 13 éve rendezi meg a Förhénci Nyitott Pincék programsorozatát.

Igen, Förhénc ünnepe a mai nap! – nyugtázza elégedetten Skanecz Sándor, az egyesület elnöke. – Gyermekkoromban a szüleim, nagyszüleim augusztusban tartották a búcsút, ilyenkor a pincénél összejött a rokonság, leültek, beszélgettek, szólt a zene, harmonikáztak. Élet volt a hegyen. A régi búcsúk fénye megkopott, de az évi két búcsúi mise még megvan, s utána már elcsendesedik a hegy. Nagyon régi gondolatunk volt, hogy hozzunk vissza egy ilyen életet a hegyre. Aztán hozzáfogtunk, és az idő múlásával megérett a dolog. Mint látható, most is pillanatokon belül összegyűlik 4-500 ember. Szórakoznak, beszélgetnek, kóstolják a borokat, és ez volt a célunk, hogy jól érezzék magukat az emberek. Szőlőskert vagyunk tulajdonképpen, máskor is föl lehet ide jönni, sétálni, be lehet menni egy-egy pincéhez. Itt nyitott ajtókkal várják a vendéget. Ezért is nyitott pince a rendezvény neve. 10-20 borászatunk van jelen, és 40 fajta bort lehet megkóstolni.

- Itt halad el a Kéktúra útvonal. A borturizmus fejlesztése régi célkitűzésként szerepel a terveikben. Mire van még szükség a teljes megvalósulásához?

- Ehhez kellenének azok a vendégházak, nyitott pincék, amik hétvégente nyitva tartanak, de ezt csak úgy tudjuk megvalósítani, ha tudunk valami pluszt nyújtani a számukra, például egy rendezvénnyel. Információs táblák jelzik végig a hegyen a pincészetek telefonszámait, és be lehet jelentkezni hozzájuk. Én is foglalkozom vendégházakkal és kisebb létszámú társaságok fogadásával.

- Büszkék lehetünk rá, hogy hegykoszorú veszi körbe városunkat, de mennyire tudnak egymásról a hegyi emberek?

- Az országos hegyközségi szervezethez tartozunk, és a zalaszentgróti központú Zalai Borút Egyesület tagjai vagyunk. Sajnos, már nincs igazi nagykanizsai borverseny, 5-8 éve nem rendezi meg a város. Ahhoz, hogy itt helyben legyen a központja a nagykanizsai bortermelőknek, és nem a megye egy távolabbi pontján, ahhoz kellenének olyan vezéregyéniségek, akik „beállnának” ezért. A bornak erőssége van, amitől megjön a jókedv és a tánc is! – fogalmazott Skanecz Sándor, s a sürgős teendői elszólították. A beszélgetést Németh Ferenc egyesületi taggal folytattuk tovább.  

- Évről-évre egyre nagyobb az érdeklődés akár a rosé, a fehér, vagy a vörös bor iránt, sőt, még van, akinél a noah bor is megtalálható. Más alkoholra nincs is igény a förhénci bornapokon, hiszen más a kultúrája ennek az összejövetelnek, mint egy disconak. Bővültünk a választékkal, most már ételt is lehet kapni, hiszen a jó borhoz hozzátartozik a jó étel, vagy akár egy zsíros kenyér is. A borturizmus gondolata már régen felvetődött – magyarázta a borász. – A víziközmű társulatot azért hoztuk létre a tulajdonosokkal, hogy megpróbáljunk vizet csinálni, mert sajnos sem az önkormányzat, sem az állam nem tud ide letenni nekünk pénzt. Saját erőből kell megvalósítani, csak hatalmas pénzbe kerül. A 6 km-nyi két hegygerinc, Öreg és Új-Förhénc vízvezetékhálózatának kiépítéséhez 2 db átemelő szivattyúra lenne szükség. Az egyesületet is azért alakítottuk ki istenigazából, hogy legyen egy erős közösségünk. Ha minél jobb a közösség, talán annál nagyobb ereje lesz a hegyhátnak. Ebben bízunk, és szépen gyarapodunk tagokkal is. Ha minden adott lenne, akár országos hírű is lehetne a környék, de egyvalamit nem szabad elfelejtenünk. Ez egy kis közösség. Nagyon nagy álmokról, tervekről nem akarunk gondolkodni, mert a kápolnánk környezetében nagy fesztivált nem lehetne tartani. Ez nem a Margit-sziget! Szerintem Kanizsának egy ékköve lehetne Förhénc! De az is! – igazította ki előbbi kijelentését Németh Ferenc. – Hogy őszinte legyek, még nem figyelt fel rá egy olyan politikus, aki azt mondaná, ide kell „berakni” a pénzt. Hétköznap is sétálgatnak erre emberek. Az egyik birtokunkra kiraktunk 2 padot. Gyakran leüldögélnek rá a túrázók, eszegetnek, s közben egy örökpanorámában gyönyörködnek. Látható innét a homokkomáromi, a sormási templom, s a varasdi hegyek. Távcsővel pedig nézegetni lehet a vadakat. Gyönyörű, családbarát ez a hely, és nagyon nagy lehetőségeket rejt magában. Büszkék lehetünk arra, amit eddig elértünk. Hófogókat raktunk ki, hótolólapot vettünk a másik hegyhátra, és kialakíttattuk a közvilágítást. Az Új-Förhénciek sincsenek elhanyagolva, visszük-hozzuk egymást, idén meg lesz ott is a közvilágítás. Azon vagyunk, hogy ne Új, meg Öreg-Förhénc elnevezése legyen a köztudatban a hegynek, hanem egységesen Förhénc. Tudjuk, a vízvezeték építés akkor valósul meg, ha az ingatlantulajdonosok a rájuk eső részt kifizetik. Ha így nem megy, akkor támogatókat kell szereznünk valahonnan.

Ha túl leszünk a bor ünnepén, folytatjuk a vízzel! – mondja elköszönésképpen Németh Ferenc. – S ha nem sikerül? Akkor marad a bor! – tette hozzá bizakodva.

Igaza volt az egyesület vezetőjének: a bor meghozta a jókedvet és a táncot: Mire kigyúltak az esti fények, az ifjúsággal elindult, s kanyarokat szelve ment-ment a gőzös Förhéncről, Kanizsára.

BAKONYI Erzsébet