A várkapitány utolsó csatája is megelevenedett az idei Thúry Portyán
Tizenharmadik alkalommal szervezte meg emlékportyáját a Thúry Vitézlő Oskola. A résztvevők Nagybakónakról indultak majd ugyanoda tértek vissza Orosztony érintésével, miközben megemlékeztek a hős várvédőről.
A portya a Thúry Vitézlő Oskola egyik legnagyobb hagyományának számít. Idén 52-en vettek részt a menetben. Vörös András büszke arra, hogy az eddigi csaknem másfél évtizedben valamennyi rendezvényük különbözött a többitől és mindig más módon emlékeztek meg a hős várkapitánytól, azt azonban sajnálja, hogy Nagykanizsán nem hajtottak fejet Thúry előtt.
– Ha arra gondolok, hogy Nagykanizsán most senki nem törődik Thúry Györggyel, tehát nincs semmiféle esemény vele kapcsolatban, úgy, hogy 2006-ban volt Thúry Históriás Napok, melynek a szervező bizottságában benne voltam és akkor még nagyon lelkes volt a város. Ezek a rendes, jó emberek még mindig ott vannak a városban, de valamiért még sincs elég támogatottság vagy kedv ahhoz, hogy Thúry Györggyel törődjenek. Ha az a kérdés, hogy volt-e értelme, akkor azt mondhatom, hogy mindenképpen –jegyezte meg Vörös András, a Thúry Vitézlő Oskola vezetője.
Az emléktúra reggel 9-kor indult Nagybakónakról és délután érkezett meg az orosztonyi emlékműhöz, ahol a résztvevők lerótták kegyeletüket. Ezt követően a Gölbasi Vitézei Egyesület és a Thúry Toportyánok előadták a kivételes harcos utolsó csatáját. A tatai hagyományőrzők örömmel vettek részt a megemlékezésben, ahol a törökök szerepét játszották.
–A farönk mögül kellett először előrontanunk, először puskalövéssel illetve gyalogos rohammal a lovasság ellen. Az nem sikerült úgy, ahogy szerettük volna. Visszaszorítottak bennünket, majd szerencsére a fák mögött elrejtettünk még egy erős századot, akik Thúry Györgyöt és kíséretet sikeresen megszabadították a lovak nagy részéről és aztán pedig a túlerő győzedelmeskedett –árulta el Bajzák Krisztián, a Gölbasi Vitézei Egyesület vezetője.
A múltidézésen Németh Zoltán alakította Thúry György szerepét. Szerinte minden magyarnak példaképe lehet a hős bajvívó. A harcokat pont azon a ponton elevenítették fel, ahol az egykori várkapitány 1571. április 2-án hősi halált halt.
– Itt akart elmenni erre. Erre mind mocsár volt és itt már megállt a tudomány, mert a ló is beragadt a sárba. Nem beszélve róla, hogy a törökök elbújtak. A szpáhik voltak a legveszélyesebbek, az, hogy Szombathelyről 600 szpáhi idejött az nagyon kemény. ez volt az elitlovasság –mondta el Németh Zoltán, a Thúry Toportyánok tagja.
A portyázók útvonala Nagybakónakon zárult. Az eseményről – köztük Thúry György utolsó ütközetének felelevenítéséről – bővebben beszámolunk húsvét hétfőn jelentkező magazinműsorunkban.
K.T.
(Borítókép: Kanizsa TV)