Türelem, türelem...

Akinek a szerelme, a mindene a kiskert, a saját veteményese, már bizonyára türelmetlenül várja a tavaszt, hogy beszívva a friss föld illatát, újra munkához láthasson. A különböző szaklapok és internetes portálok ebben az időszakban a palántanevelésre buzdítanak, ám a tapasztalatok szerint nem szabad elsietni e tevékenységet sem.

Az évek során több olyan kertművelőt ismerhettünk meg, aki nem csupán szenvedéllyel gondozza földjét, minden talpalatnyi területet kihasznál a család ellátása és az egészséges növények termelése érdekében, - de a zöldségpalántát is maga állítja elő. Vannak hobbikertészek, akik még kísérleteznek, számukra nyilván minden információ fontos lehet. Egy kis beszélgetés a mezőgazdasági boltban, egy kis utánajárás az interneten, manapság elég egyszerűnek tűnhet a dolog. De. Szinte biztosan állíthatjuk azt, hogy a tapasztalt embertől tanácsot kérni a legjobb megoldás.

Tokorcsi Mária és párja látóhegyi birtokát már megmutattuk rovatunkban, és a gazdasszony veteményese is szerepelt az újság hasábjain. Marika elkötelezett híve a magvetésnek, nagy gondossággal gyűjti be és őrzi a magokat, hogy aztán palántát nevelhessen belőlük. Így február elején felkerestük, ő hogyan készül a szezonra. - Saját magról is és vásárolt magról is nevelem a palántákat. Mindig próbálom cserélgetni. Egy olyan fajtám van, amit nem hagyok el, azt örökítem, ez a citrom paprika. Ha egy éven olyan újdonságot látok a gazdaboltban, ami gyönyörű termést hozott, annak természetesen elteszem a magját. Ilyenem is van már, paprikából és paradicsomból is neveltem új palántát tavaly, a magjaikat örököltem. Most már megvettük a földet a palántáknak, de abba még keverni kell ditánt, ami a szárdőlés ellen jó. Szép, egészséges lesz a növény így. A palántázáshoz szükséges ládák is elő vannak készítve, mert szeretem, ha sokféle paprikám van. Almapaprika, amit említettem a citrompaprika, aztán a hosszú hegyes, a csípős paprika, és a pirospaprika – amit őrleménynek termesztek, mert azt is saját magam készítem, nem kell megvenni a boltban – sorolta Marika.

Az öt-hat féle paprika mellett Tokorcsi Mária több fajta paradicsomot is nevel majd a hidegebb hónapokban. A „majd” kifejezés nem elírás, ugyanis a gazdasszony ügyel az időpontokra, a saját tapasztalatai szerint dolgozik, így nem hamarkodja el a vetést, bármennyire is szeretne már a növényekkel dolgozgatni. – Március 10-e táján vetem el a paprika magokat. Nem szabad előbb, mert akkor nagyon felnyúlik. A palántát a lakásban tartjuk, amíg a fagyok el nem múlnak, később ki lehet tenni az erkélyre, így májusra gyönyörűszép, kiültethető palántáim lesznek. A február még nagyon korai, de akinek van fóliasátra, persze már nekiállt. Tavaly megpróbáltam én is, hátha. Február végén nekiálltam, de nagyon felnyúlott, vékony növények lettek. Forgattam őket, napos oldalra, árnyékosabb oldalra. Amikor kitesszük az erkélyre, óvatosabban kell vele bánni, a hirtelen bekövetkező napos idő megégetheti a zsenge növényeket. A friss palántákat még árnyékolással is lehet védeni, el ne égjenek a kora tavaszi, erős napsütésben – mondta a tapasztalatai alapján Tokorcsi Mária.

A palántákkal nagyon sokat kell foglalkozni, de nem kell félni tőle, az ember beletanul – fogalmazott Marika. Saját tapasztalatai alapján még arra intett: az öntözést, a heti egyszeri tápoldattal keverve ne felejtsük el. Beszélgetésünk végén feltettük a (szinte teljesen felesleges) kérdést: mennyire várja már, hogy elkezdődjön a szezon. - Húú Adélkám, nagyon-nagyon várjuk! Én szinte már számolom a napokat. Most még két hét, még ennyi...  Ma is kiszaladtam, megnéztem a kertem, az ősszel elvetett salátám már gyönyörűen fejlődik. Az őszi fokhagymám, vöröshagymám is kikelt. Szóval, nagyon várjuk...

VINCZE Adél

fotó: Bakonyi Erzsébet