A meghűlés, és amit gondoltak róla majd egy évszázaddal ezelőtt

Itt a tél, és 2018-ban persze már mindenki tudja, hogy mit is kell tudni – igen, szándékos a szóismétlés – a megfázásról, influenzáról. De mit tudtak erről majd egy évszázaddal ezelőtt, és mit kellet – mit volt érdemes – tudni erről a diákoknak, cserkészeknek? A „Zászlónk Diáknaptára” egy kisokos volt, mely cserkészeknek készült, és amely az internet mindent egy-két kattintásra eláruló korszaka előtt valóban fontos tudnivalókat tartalmazott az érdeklődő fiatalok számára.

Aki előkeresi valamelyik levéltár mélyéről a diáknaptár 1942 – 1943. évi kiadványát, az, az előbb említett, fontos tudnivalókat olvashat például a meghűlésről. Érdemes elolvasni, hiszen jól tetten érhető benne az elmúlt 7-8 évtized fejlődése, például az orvostudomány terén is…

„A MEGHÜLÉS.

A Nansen-expedícióból – mint feljegyezték – senki sem hűlt meg ama három év alatt, amíg az örök jég országában tartózkodtak. Ilyen és más forrásokból merítve, valamint a régebbi bakteriológiai tanításból az az általános nézet alakult ki, hogy minden meghűlés tulajdonképpen fertőzésen alapul. Valójában azonban ma sem tisztázódott a kérdés. Aufrecht vizsgálatai szerint kísérleti állatok vérében a lehűlés fibrinrögök kiválását, torkuk, gégéjük és légcsövük nyálkahártyáján pedig vérbőséget okoz. Ez a megállapítás egyenlőre nem segít a megoldásban, úgyhogy ideiglenesen talán ekképpen magyarázható a meghűlés. A szervezet állandóan termel a baktériumokkal szemben védőanyagot. Hűlés következtében bizonyos részek életműködése meglassúdik, így kevesebb védőanyagot is termelnek, megbomlik az egyensúly és a baktériumok erőt vehetnek a szervezeten. Lehet, hogy a bőr egyike ezeknek a védőanyagot termelő szerveknek. Ha a hűlés folytán vérben szegényedő bőrben meleg italok, aszpirin stb. bevitelével, vagy izzasztással felfokozzuk a vérkeringést és vele az anyagcserét, megindul ismét az a feltételezett működés, amely valamiféle védőanyagot termel.”

Dr. Papp Attila