Hetvenesek, de nem riadnak vissza a kánkántól sem…

Több mint egy hónapja, hogy becsengettek az iskolákban. A kezdeti izgatottság már elmúlt a diákokban, megszokták a helyüket az osztálytermekben. Ez a semmihez sem hasonlítható borzongás nemcsak a diákoknál jelentkezik, az egykori pedagógusokban sem múlik el nyomtalanul ilyen tájban. Így van ezzel az érzéssel a 22 évvel ezelőtt nyugdíjba vonult Gerencsér Györgyné Ami pedagógus, a nagykanizsai Nyugdíjas Pedagógusok Klubjának vezetője is, aki 13 éve vette át Varga Gézánétól az akkor még kis létszámú csapat irányítását, a nem kevés munkával járó programok szervezését.



Amikor látom, hogy az unokám készül az évnyitóra, mindig eszembe jutnak a régi tanévkezdések. Nyugdíjasként kezdetben nagyon hiányzott az iskola, de olyan szerencsém volt, hogy először 3 hónapra, később meg fél évre visszahívott a Barabás igazgató tanítani. Nagyon jól esett a felkérés, ez volt igazából az átmenet, a levezetés, utána megnyugodtam, és úgy éreztem, hogy elég volt a tanításból. Sítáborba még azután is hívtak táborvezetőnek Ausztriába. Azonban továbbra is hiányzott a közösségi élet, beiratkoztam a Honvéd Klubba. Közben lemondott itt a korábbi klubvezető, és addig-addig nyüstöltek, hogy elvállaltam helyette a feladatot.

Időközben a társasághoz csatlakoztak a barátaik is, így mára, Ami „osztályába” 52-en járnak. Két hölgy kivételével valamennyien 70 év felettiek, de a 95 éves klubtag, Lilla is aktívan kiveszi a részét a szalonnasütésből, és nem marad le a kirándulásokról sem. A klubvezetőt is a minap köszöntötték meg 80. születésnapja alkalmából.

Mozgalmas a klubtagok élete, kéthetente találkoznak, rendszeresen kirándulnak, pallérozzák elméjüket, előadásokra, kiállításokra járnak, részt vesznek a város kulturális életében.

Jó kis közösség vagyunk – jegyzi meg Ami. – Nagyon sok az egyedül élő, kell, hogy valahol kicsit elbeszélgessenek. A találkozóink alkalmával elmondják, kinek mi a baja, öröme, bánata és utána rátérünk a programunkra. A témákat igyekszünk sokrétűen összeállítani, van benne irodalommal kapcsolatos rendezvény és könyvbemutató. Meghívtuk közénk Kocsis Katalint, Sóstainé Márfi Ibolyát, hallgattunk vetített képes előadást El-Caminóról és távoli tájakról. Rendszeresen látogatjuk a Halis István Városi Könyvtárat, a Thúry György Múzeum, a Magyar Plakát Ház, a HSMK, a Hevesi Iskola galériájának kiállításait. Az évszakokról irodalmi összeállítással emlékezünk meg, de szeretünk mókázni is.

Felfedezték Zala megyét

Először a szűkebb környezetünk megismerése volt a cél, Zala megyében szinte mindenfelé megfordultunk, erdőben, mezőn egyaránt, de jól bejártuk a dunántúli városokat, Székesfehérvár, Veszprém, Zirc, Kőszeg, Sopron, Pécs, Eger, Szalajkavölgy, Vizsoly, Hollóháza, Sárospatak, Széphalom, Budapest városok képeit számtalan fotónk őrzi. Sok külföldi kirándulást is szerveztünk, a körülöttünk lévő valamennyi országot meglátogattuk. Régebben 2-3 napos utakra is vállalkoztunk, de ahogy idősödtünk, mára már csak egynapos kirándulásokat tervezünk.

A télbúcsúztató jelmezes felvonulásra rendszeresen hívnak más klubokból is vendégeket. Idén kánkánt táncoltak, Shakespeare VIII. Henrik király című művéből mutattak be jeleneteket, és megszemélyesítették a Pa-dö-dö énekeseit is. A jelmezeket vagy saját maguk varrják, vagy megvásárolják. Az emléklapok tanúsága szerint a város által szervezett sportrendezvényeken, tekeversenyen rendszeresen dobogós helyezést értek el, de a szellemet is próbálják „frissen” tartani. A városi vetélkedők sem múlnak el nélkülük. A barátságon és találkozáson van a fő hangsúly – foglalta össze tevékenységüket Gerencsér Györgyné, a Péterfy Sándor általános Iskola egykori pedagógusa, akinek önzetlen munkáját a Nyugdíjasok Országos Szövetsége díszoklevéllel ismerte el.

BAKONYI Erzsébet