Újra lüktet Kendlimajor 

Ölelések, csókok, kézfogások és véget nem érő mosolyok – így lehetne jellemezni a 30. alkalommal megnyílt Ludvig Nemzetközi Művésztelep nyitó rendezvényét. Ismerősök, barátok, rég látott társak – akik gyakorlatilag családtagok – az eufória szinte kézzel fogható volt vasárnap Kendlimajorban. A szimpózium a kéthetes időtartamra még bőven tartogat programokat és meglepetéseket.

„Most már csak az ünnep jön. 30. alkalommal nyitottuk meg a művésztelepet. Tehát egy nagyon nagy jubileum, amire nagyon készültünk, rengeteg programmal. Most kezdtem el gondolkodni azon, ha jól számolom, pontosan 30 képzőművész vesz részt ezen a művésztelepen” – ez volt az első gondolat, amit beszélgetésünk kapcsán a szimpózium szervezője, Ludvig Klára hirtelen mondani tudott. 

A Ludvig Nemzetközi Művésztelepnek olyan oszlopos tagjai vannak, akik minden esztendőben visszajárnak, gyakorlatilag nevükkel fémjelzik a színvonalat. Emellett minden esztendőben új és új képzőművészek érkeznek a világ legtávolabbi pontjairól. Klárival egy kicsit csemegéztünk, mi az idei kínálat. – Az oszlopos tagjaink igazándiból a hazai művészeink, akik a kezdetek óta, gyakorlatilag alapító tagnak számítanak. Ők újra itt vannak, és idén két új művész érkezett, méghozzá Indiából. A Zoli, Ludvig Zoltán Katarban találkozott Jusuffal, aki indiai képzőművész. Ráírt a neten, hogy lesz a művésztelep. Ő pedig azonnal válaszolt, ha lehet, eljönne a feleségével. Elsőként ők érkeztek meg, ez nekünk nagyon nagy öröm – mondta mosolyogva Klári. 

A vendégek, illetve a hazajáró művészek a legtöbben úgy érzik, egy családhoz térnek vissza évről-évre. Ugyanazt érzi az egyiptomi képzőművész, mint a magyar – a legtöbben nem hagynák ki ezt a lehetőséget, a kendlimajori szimpóziumot. Győrfi András például a nyáron megszokott, Rovinj-ban lévő galériáját zárta be két hétre azért, hogy itt lehessen, a zalai dombok között. – A Zoli (Ludvig Zoltán – a szerk.) és köztem van körülbelül 20 év. Még fiatal festő voltam, amikor a Zoli felkarolt engem. Azt mondta: vagy annyira tehetséges, hogy meghívlak az első művésztelepre! Azt gondolom, tartozom annyival neki is, és egyáltalán ennek a baráti közegnek, hogy mindig eljöjjek és visszajöjjek. És valóban, Rovinj-ban kezdtünk két héttel ezelőtt. Akkor kinyitottam a kis ottani galériámat, de ez egy olyan hely, ahova vissza kell jönni. Tehát, azt bezártuk, és itt vagyok – mondta szemmel láthatóan boldogan Győrfi András festőművész.

A következő időszakban számos nyitott program vár a kultúra szerelmeseire Kendlimajorban és a Ludvig Nemzetközi Művésztelep vezetőinek köszönhetően Nagykanizsán is.

Vincze Adél

Ennek a cikknek a nyomtatott változata elolvasható a Kanizsa Újság június 3-án megjelent lapszámában