Ékszerdoboz a város szívében – 95 éves a Medgyaszay Ház

Évekig elhagyatottan állt az épület, amely évtizedeken át játszott meghatározó szerepet a város kultúrájában. Az elmúlt években azonban ismét azt a funkciót látja el a tervezőjéről elnevezett ház, amiért készült, vagyis a város kulturális központjaként funkcionál. 

Sok elnevezéssel illetik a Sugár utca 5. szám alatt álló épületet, nevezik „régi mozinak”, a fiatalabb generációnak ez az Ifjúsági és Civilház, néhányan „Megyonak” becézik, de egyre többen tudják azt, hogy az elmúlt években már építésze nevét viselve Medgyaszay Háznak hívják. A legtöbb nagykanizsainak van valamilyen kötődése ehhez az épülethez. Különösen igaz ez azokra, akik kultúrát fogyasztanak, hiszen ezen a téren nem kérdés, hogy a kilencvenöt éve átadott épület évtizedek óta kimagasló szerepet játszik a város történetében.

A közadakozásból létrehozott színház és mozi ünnepélyes megnyitóját 1927. március 15-én tartották. A többnapos esemény csúcspontjaként a Nemzeti Színház akkori társulata lépett fel Szigeti József „Rang és mód” című művének színpadra állításával. A darabot Hevesi Sándor rendezte, másnap pedig a Zeneakadémia akkori rektora Hubay Jenő adott hangversenyt.

A vidéki színházi élet krémje járt Nagykanizsára folyamatosan, 1955-ig a Pécsi Nemzeti Színház lépett fel telt ház előtt, majd a Csiky Gergely Színház társulata vette át a stafétát. A visszaemlékezések szerint a lehető legváltozatosabb műfajú előadásokat láthatta a publikum, az operettek különösen nagy népszerűségnek örvendtek. A programok nívójában a mozi sem maradt el a színháztól, mivel Budapest után Nagykanizsán létesült először az országban olyan filmszínház, ahol hangosfilmet is bemutattak. Ez a tény már csak azért is különleges, mert az első hangosfilmet a tengerentúlon a Medgyaszay Ház átadásának évében mutatták be, vagyis a kanizsai mozi abszolút kimagaslónak számított. 

Az 1960-as évektől kezdve a színházi előadások megszűntek az épületben és a Sugár utca 5. a színházkedvelők helyett a mozibarátok kedvenc helye lett a városban. A Béke Mozi, majd Apollo Filmcentrum, végül Kanizsa Mozi Kft. néven működő filmszínház igyekezett a lehető legtöbb igényt kielégíteni a moziba járók körében. A szocialista időszakban természetesen be kellett mutatniuk a rendszer programfilmjeit, de az ázsiai, olasz illetve a némi késéssel beérkező amerikai filmek is megtalálhatóak voltak a mozi programjában, a klasszikus Csillagok Háborúja-trilógiát vagy a Volt egyszer egy Vadnyugat című westernklasszikust is ebben az épületben nézhették meg először a kanizsaiak.  Éves szinten többszázezres nézőszámokat regisztráltak, a mozi nagytermében egyszerre 442-en, a kertmoziban 600-an foglalhattak helyet. Horváth Gábor, a mozi egykori igazgatója megkeresésünkre elmondta, hogy amikor ő vezette a filmszínházat, tudatosan játszottak minél több magyar filmet. A hazai filmek vetítésének népszerűségét erősítette, hogy különböző közönségtalálkozókat szerveztek az alkotókkal, Bacsó Péter kultikus alkotását, „A tanú”-t például előbb vetítették a Béke Moziban, mint más nagyvárosokban. A mozi fennmaradásához azonban jelentősebb anyagi támogatásra lett volna szükség és 2000-ben végleg bezárt a hagyományos kanizsai filmszínház. Az egyre rosszabb állapotban lévő épület kihasználatlanul állt, a város azonban 2004-ben egy uniós pályázaton támogatást nyert, így rekonstruálták az épületet Zalavári Lajos Kossuth-díjas építész tervei alapján. Két évvel később október 23-án nyitotta meg ismét kapuit a ház, amely 2008 óta a Kanizsai Kulturális Központhoz tartozik. Kovácsné Mikola Mária, az intézmény igazgatója kiemelte, a programok szervezésével igyekeznek méltóak, lenni a létesítmény történetéhez. 

Kálovics Tibor

(fotó: Bodó Ákos)

Ennek a cikknek a nyomatatott változata a Kanizsa Újság április 8-án megjelent lapszámában olvasható.