Őrzik, becsülik, értékelik örökségüket - Az evangélikus templom, ahová az ország különböző pontjaira elszármazott szepetnekiek is visszatérnek

Templomjáró sorozatunkat, a város határait túllépve a környező településeken folytatjuk. A Nagykanizsa és Környéke Társult Evangélikus Egyházközség szepetneki templomának történetét Makoviczky Gyula evangélikus lelkész ajánlására a település szülöttje, Szepetnekért Emlékéremmel kitüntetett helytörténeti kutatója, dr. Jáni János osztja meg olvasóinkkal.

Szepetnek 1744-ben gróf Batthyány Lajos nádor birtoka lett, az ő nevéhez fűződik az 1757. évi betelepítés német ajkú, nagyobb részben ágostai hitvallású evangélikus családokkal. Tény, hogy Zala megyében itt, Szepetneken élt legtovább – sőt él ma is – a német identitás. Szepetnek evangélikus és német sziget volt Zala megyében a környező katolikus és német falvak „elmagyarosodása” után.

Az első szepetneki evangélikus templom – imaház, oratórium – 1795-ben épült fából, és használhatatlanná válásáig az ugyancsak fából épült parókiával egy épülettömböt alkotott a kor kényszerű protestáns szokásainak megfelelően.

A második, ma is álló templomot – már téglából, de még oratóriumi formában, torony nélkül – 1817 és 1822 között építették. A lélekben erős, létszámában gyarapodó gyülekezet 1825-ben vált anyagyülekezetté. A templom tornyát 1832 és 1834 között építették az oratórium délnyugati oldalához.

A 19. század közepére a gyülekezet lélekszáma elérte az 500-at. Hozzá tartozott az 1845-ben alakult nagykanizsai és a palini fiókegyház is. A templom nagyobb felújítását 1974-ben, Varga Árpád szolgálati idején és 2012-ben Deme Dávid lelkész szolgálata alatt végezték. Már az első templomnak is volt harangja, de csak a kisharangot kímélték a háborúk, hogy aztán közel 200 éves szolgálat után kifáradva, megrepedten a 2000-ben öntött hasonmásának adja át a helyét.

Szepetnek evangélikus temploma nem műemlék, de arra szolgál, mint bármely katedrális, vagy műemléktemplom e hazában. Az ott élő és az onnan elszármazott szepetneki evangélikusok, és más felekezetű személyek számára – akik eleik vagy családi, baráti kapcsolataik révén ezer szállal kötődnek hozzá – „szent” hely, megőrizendő érték külső és belső formájával, szószékoltárával, karzatával, orgonájával együtt. Még akkor is nemzetünk értéke, ha felépítése után egy évszázadon át többnyire csak német szavak hallatszottak oltára elől és szószékéről, s orgonája is németül éneklő gyülekezetet kísért. A benne gyülekező dolgos közösség tagjai imádságaikban új hazájukért és a benne való boldogulásukért fohászkodtak, itt akartak élni Szepetneken, amelyet környezetükből is kiemelkedve virágzó faluvá tettek a velük békességben élő más felekezetű emberekkel együtt. Őrizzük, becsüljük, értékeljük, mert egy olyan örökség, amelynek fizikai mivoltában olyan szellemi haszna van, amely már gyermekeink és unokáink mindennapjaiban hat, s majd jövőjük zálogaként szolgál.

Szantner Gyula, az evangélikus gyülekezet civil vezető presbitere és Unger Ilona, a Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke a gyülekezet közösségi életét elevenítette fel.

A gyülekezetnek ma 70 fő aktív tagja van. 1990-ben megszűnt az önállóságunk, becsatlakoztunk a nagykanizsai gyülekezethez – mondta elöljáróban Szantner Gyula. – A konfirmáció, a keresztelések egyre ritkábbak, a rendszeres rendezvények, például az adventi koszorúéneklés, a találkozók, szeretetvendégségek, amelyeken az ország különböző pontjaira elszármazott szepetnekiek is visszatérnek, mindig jó hangulatban zajlanak. Az egyházi eseményeken túlmutatva, civil kezdeményezésre a falu valamennyi közössége ültetett egy-egy őshonos gyümölcsfát a Tündérkertnek elnevezett templomkertbe.

Az 1994-ben Szepetneken megalakult Német Nemzetiségi Önkormányzat a kezdetek óta szoros kapcsolatot tart a gyülekezettel, a helyi német származású emberekkel, hiszen ez adott alapot a hagyományok megismeréséhez és ez adja ma is a lehetőséget a tradíciók megőrzésére és átörökítésére – fogalmazott Unger Ilona. Az a tény, hogy Zala megyében egyedüliként Szepetneken működik német nyelvet oktató nemzetiségi általános iskola a másik pillére a múltunk jövő nemzedékekkel való megosztásának.

2006-ban az evangélikus templom adott otthont Szepetneken, Zala megyében az első német nemzetiségi Adventi koszorúéneklésnek, amelyen Vas megyei német nemzetiségi kórusok vettek részt. 2007-től évente megrendezzük az Adventkranzsingen-t, ahol kezdetben a Királyi Pál Kulturális Egyesület kórusa, a Királyi Kórus és az iskolásaink dalait hallgattuk meg. Ez már valódi hagyománya a falu közösségének, s az együttélés szép példája: több mint 6 éve a helyi horvát kórus, a nyugdíjas kórus mellett elfogadja meghívásunkat a nagykanizsai evangélikus gyülekezet kórusa és a nagykanizsai református gyülekezet Csillagfény kórusa.

A 17 éves múltra tekintő rendezvény szeretetvendégséggel zárul, amelyen a helyiek, az elszármazottak és a vendégek együtt vesznek részt.

1995 óta rendezünk minden évben német nemzetiségi olvasótábort. Az evangélikus lelkész és a gyülekezeti tagok közreműködésével több alkalommal volt a táborozók rendszeres programja az evangélikus templom meglátogatása, bemutatása, történetének megismerése.

Bakonyi Erzsébet

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Kanizsa Újság 2021. november 26-án megjelent számában olvasható.