Élet a Citromszigeten és mellette

A Citromszigetként elhíresült Dózsa György utca 73-75. szám alatti ingatlan hajdan szebb napokat is látott az idősebb generáció emlékezete szerint. Az egykori laktanyaépület ma már csak árnyéka régi önmagának, a lepusztult falak lassan az enyészetté válnak. Ha pedig mindez nem volna elég, az ott élők szinte hetente gondoskodnak arról, hogy a Citromsziget folyamatosan közbeszéd tárgya maradjon.

Legutóbb a múlt héten riasztották a nagykanizsai, valamint a környező települések tűzoltóit a Citromszigethez, ugyanis négyszáz négyzetméteren lángolt a 73-as épület tetőszerkezete. Zakó László, a Nagykanizsa Vagyongazdálkodási és Szolgáltató Zrt. vezérigazgatója már az önkormányzat tudtára adta aggodalmát, miszerint a Dózsa György 73-75. egy időzített, ketyegő atombomba. 

- Az elmúlt évtizedekben szociális bérlakások működtek itt, egy 12 évvel ezelőtti önkormányzati határozatot most nemrég hajtottunk végre: kiürítettük az épület egy jelentős részét. Az itt lakókat elköltöztettük, tehát jelenleg hivatalosan csak a Vöröskereszt és csatolt szervezetei, valamint egy közfürdő működik itt. A 75-ös ingatlan földszinti ablakait bedeszkáztuk, a bejáratot berácsoztuk, a közműveket leválasztottuk, mindezt nem kevés pénzből, kétmillió forintból. Tehát már nincs bent sem víz, sem villany, sem gáz, ennek ellenére mindmáig vannak olyanok, akik be akarnak hatolni az épületbe, és sikerül is nekik. A 73-as számú épület bezárására is kaptunk már jelzéseket, de a Vöröskereszt külön kérése volt, hogy a téli időszakra ne zárjuk be, mert a város különböző pontjain fognak megfagyni a hajléktalanok az utcán. A pandémia miatt már több mint 100 milliós elvonásban volt részünk, az anyagi lehetőségeink is korlátozottak, sőt elfogytak. Egyszerűen már tehetetlenek vagyunk, a hajléktalanok semmitől nem riadnak vissza, egy létra segítségével az emeleti ablakon keresztül közlekednek, hiába próbáljuk meg bármilyen módon lezárni az épületet – mondta el Zakó László.

A Vagyongazdálkodásnak havonta több tízezer forintjába kerül a terület karbantartása és felügyelete. Ha az önkormányzat nem hoz hamarosan drasztikus döntést az ügyben, akkor megjósolhatatlan, hogy meddig fajul a történet.

- Tehetetlenek vagyunk azokkal szemben, akik nem ismernek semmilyen emberi magatartásformát, saját ürülékükben fekszenek naphosszat, és így élik az életüket. Ha az egész Citromszigetet szeretné az önkormányzat – mert az önkormányzat a tulajdonos – felújítani, ott nem tudom hány nullát kell a milliárdok mögé tenni, minimum százmilliárdos nagyságrendről beszélünk. Amennyiben a városvezetés a létesítmény elbontása mellett dönt, az is több száz millió forintba kerülne, de a leégett tető javítása is sok tízmillió forintos költséggel járhat - tette hozzá Zakó László.

Ha a Citromszigeten istentelen állapotok uralkodnak, bizony a környezetében élőkre is hatással vannak az események. A volt laktanyaépület utcafronti része közvetlen kapcsolatban van a túloldalon lakókkal, akik szerint élhetetlen állapotokat kell elviselniük nap mint nap ezen az utcarészen. Vannak olyan szomszédos és szemben élők, akik nem merik a házukat itt hagyni, ezért már évek óta nem utaztak el sehova, mások a gyerekeiket nem merik kiengedni az udvarra.

- Hatvanhét éve élek itt, s itt korábban soha nem voltak problémák. Tíz évvel ezelőtt kezdődtek ezek a komoly gondok. Nem is az idősebb hontalanokkal, hanem a fiatalokkal. Itt van négy-öt ilyen fiatal, akikkel csak a probléma van. Minden fórumon voltam, mindenütt elmondtam ezt. Polgármester úrnak nagyon köszönöm, hogy olyan hathatósan segített bennünket, hogy nem történik továbbra sem semmi. katasztrófa, ami itt minden nap zajlik. Éjjel-nappal szórakoznak a Citromszigeten, ordítoznak, a múltkor egy benzineskanna robbant fel az ajtóban. Mindezt csupán szórakozásból teszik, nekünk megkeserítik az életünket, és veszélyes is. Egyáltalán nem érezzük magunkat biztonságban a saját otthonainkban – árulta el Plander Pál.

A lakók a probléma megoldására egyelőre még csak ígéretet, javaslatot sem kaptak az önkormányzattól. 

Körtvélyessy Vivien

(Fotók: Kanizsa TV)

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Kanizsa Újság 2021. július 30-án megjelent számában olvasható.