Beülünk valahová?

A koronavírus-járvány miatt fennálló veszélyhelyzet mára már életünk minden területére hatással van. A korlátozások közötti mindennapok teljesen átalakították, rosszabb esetben meg is szüntették a szociális kapcsolatainkat.

Megiszunk valahol egy sört? Beülünk egy kávéra? Elmegyünk hétvégén moziba? Az ember társas lény és ezeket a kérdéseket is nap mint nap feltettük egymásnak. A hónapok óta fennálló korlátozó intézkedések miatt azonban egyre többen szenvednek a magánytól és a személyes kapcsolatok hiányától.

A kanizsaiak sem felejtették még el, hogy a boldog békeidőkben bizony itt is zajlott a polgári élet a város különböző területein. A Teleki utcai kocsmában korábban elképzelhetetlen volt, hogy látogatók nélkül maradnak. A tulajdonos szerint egykori törzsvendégei a mai napig sem törődtek bele, hogy nem találkozhatnak egymással és rendszeresen érdeklődnek, hogy mikor várható a nyitás.

– Régen itt egy laktanya volt, így nagyon sok régi katonatiszt járt ide be, de nagyon sokan mentek a hegyre is innen a buszmegállóból. Előtte betértek hozzánk egy üdítőre vagy egy sörre, és úgy mentek tovább. Itt mindig, mindenki jókedvű szokott lenni. Azért jártak be az emberek, hogy beszélgessenek egymással, kiöntsék a szívüket és jól érezzék magukat. Nem tudjuk, hogy hogyan lesz ezután, nagyon sok idős vendégem meghalt a koronavírusban. Reméljük, hogy mihamarabb visszatér az élet, ha viszont nyárig nem nyithatunk ki, akkor lehet, hogy többet egyáltalán nem fogunk – mondta el lapunknak Kiss Adalbert, a Teleki Kocsma tulajdonosa.

Hasonlóan teltek a napok a Garay utcai presszóban is, mielőtt határozatlan időre kifüggesztették az ajtóra a zárva táblát. Az ivó vezetője szerint egy kocsma nem egyszerűen az alkoholfogyasztásról szól, sokkal inkább a társasági élet színterei ezek a helyek.

– Régen az izzósok jártak ide, de az utóbbi években ez áttendálódott egy fiatalabb korosztály felé. Többnyire sportkedvelő emberek találkoztak nálunk, akik nem azért szerettek idejárni, hogy igyanak, hanem a közösségi élet miatt, a beszélgetésekért, az információkért. A Facebookon keresztül most is napi kapcsolatban vagyok a vendégekkel. Tartjuk egymásban a lelket és várjuk a nyitást. Úgy gondolom, hogy hamarosan egy múló nosztalgiával fogunk csupán erre az időszakra visszaemlékezni – fejtette ki Őri Gergő, a Függönyös tulajdonosa.

Halvány emlékkép csupán, ahogy egy nagy adag pattogatott kukoricával helyet foglalunk a mozivászon előtt. A kanizsai filmszínház járványidőszak előtti látogatottsága arról tanúskodik, hogy az emberek szerettek a családjukkal és a barátaikkal együtt részt venni a vetítéseken. Ezen kívül a mozi hagyományosan az első randik kedvelt helyszínéül is szolgált. Maresch Dániel, a Cinema Nagykanizsa vezetője nagyon várja már a nyitást és hálás az önkormányzatnak a legutóbb kapott 1,6 millió forintos támogatásért, mert jelenleg csak segítséggel képesek túlélni a kényszerhelyzetet.

Lugosi Alexandra klinikai szakpszichológus azt tapasztalja, hogy az idősebb generáció tagjai azok, akik igazán megszenvedik ezt az időszakot. Mivel a fiatalok jobban hozzá vannak szokva az online világhoz, így ők a jelenlegi helyzetben is könnyebben boldogulnak.

– Szorongással tölti el az idősebbek mindennapjait, hogy nem tudnak személyesen találkozni a barátaikkal, megsérült a megszokott rutinjuk is és sokan érzik magukat magányosnak. Ebben a helyzetben a 30-40 év körülieknek az ismerkedés is nehezebb. Tehetetlennek érzik magukat, igyekszem őket arra irányítani, hogy próbáljanak meg online formában ismerkedni. Nyitottabbnak kell lenni az online világra. Többet kell ebben részt vennie az idősebb korosztálynak is. Többet kell a kommunikációs eszközöket is használni, illetve most a megváltozott élethelyzetben mi mást tudnánk csinálni, mint kimenni a szabadba, egy jó nagy sétát tenni. Azt veszem észre, hogy az a probléma, hogy az emberek még jobban bezárnak, és nem keresik a megoldásokat – mondta a pszichológus.

A szakember szerint azoknak, akik zárkózottá váltak az elmúlt hónapokban nehezebb lesz majd a nyitásokat követően is visszatérni az életbe, így meg kell próbálni pozitívan átvészelni a még hátralévő nehézségeket. Hiszen ha újra kinyit a világ, akkor nekünk is ki kell majd nyílni.

Körtvélyessy Vivien

Fotó: Horváth Zoltán

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Kanizsa Újság 2021. március 12-én megjelent számában olvasható.