Dolgunk van ezzel a tóval

Szerdán, a kanizsai Antológia 18. kötetével együtt mutatták be dr. Papp Attila legújabb könyvét, amely a Csónakázó-tó történetét tárja az elé a kíváncsi olvasó elé, aki belelapoz ebbe a kötetbe. A „Csónakázó-tó: múlt, jelen, jövő” című munkát Lehota M. János méltatta néhány gondolatban.

Lehota M. János mutatta be dr. Papp Atilla „Csónakázó-tó: múlt, jelen, jövő” című munkáját

– Örültem annak, hogy a nagykorúvá vált kanizsai Antológiával együtt mutathattuk, mutathattam be a Csónakázó-tó történetét feldolgozó kötetet – mondja Lehota M. János esztéta, aki „civilben” a polgármesteri kabinet vezetője.– Igen, a történetét, és ezt most értsük úgy, hogy horizontálisan, teljes egészében beláthatóan úgymond. A könyv, dr. Papp Attila munkája felöleli a múltat, a közelmúltat, a jelent és egy elképzelt jövőt is, amely, reméljük, megvalósulhat majd az elkövetkezendő néhány esztendő során. A tó múltjával foglalkozó történeti rész öt, egymásra szerkesztett riport egyvelege, amelyben az „indulásnál” részt vevő vezetők, döntéshozók mesélnek emlékeikről. Persze, kinek ne lenne valamilyen élménye a Csó-tóval kapcsolatban, akár az én korosztályomból, de nyugodtan említhetem az idősebb polgárokat, vagy a mai fiatalságot is: valamilyen emléke biztosan fűződik minden kanizsainak hozzá. Hogy mást ne mondjak, az én első élményem a sok közül, tulajdonképpen édesapám társadalmi jellegű munkájához kötődik: emlékszem, hogy tanáremberként bizony nem egy napot töltött el ott a tó medrének kiásásával, vagy például a sziget építésénél, sétautak rendbetételénél.

A könyv felöleli a múltat, a közelmúltat, a jelent és egy elképzelt jövőt is...

– Tehát a könyv első részében riportok készültek Attila tollából az akkori döntéshozókkal, szervezőkkel, akik megálmodták, létrehozták a Csónakázó-tavat. És milyen szerencsések vagyunk, mondhatom így, két szempontból is: hiszen itt volt nekünk Attila, aki felvállalta ezt a nagy kutatómunkát, és itt volt ez az öt, tisztes kort megélt, idős ember, akikre pedig a jó Isten vigyázott, hogy most, 2017-ben, 45 esztendővel a tó körüli építkezések megkezdése után elmondhassák annak históriáját.És ebből adódóan, a város egyik legszebb közösségi teréről, múltjáról, jelenéről tudhattunk meg érdekes, most már soha el nem vesző dolgokat. Sőt, nemcsak a múltról, hanem a vágyott, a mostani vezetők és döntéshozók által elképzelt jövőről is. Hiszen a kötet végén Dénes Sándor, Nagykanizsa polgármestere beszél a tóval kapcsolatos, jövő esztendőben induló fejlesztésekről, míg Cseresnyés Péter államtitkár, a térség országgyűlési képviselője, a Mura Nemzeti Program miniszteri biztosa pedig egy kicsit jobban kiszélesítve a horizontot, nemcsak a tóról, hanem a hatalmas lehetőségekkel kecsegtető Mura-program célterületéről, Dél-Zaláról, azaz Muraföldéről mondja el gondolatait – hangsúlyozta Lehota M. János esztéta.

Valamilyen emléke biztosan fűződik minden kanizsainak a Csónakázó-tóhoz...

– És mit mondhatnék zárszóként? Van nekünk itt egy, a 2000-es évek elején méltatlanul elfeledett gyöngyszemünk, egy kis ékszeres doboz, a Csónakázó-tó, amelyet úgy 2010 környékén fedezett fel újra, talán fogalmazhatok így, Cseresnyés Péter, Nagykanizsa akkori polgármestere, azzal a céllal, hogy néhány év alatt megújulhasson az egész környezete. Egyébként, ennek az újra felfedezésnek ékes bizonyítékai azok az újságcikkek és riportok, amelyeket Attila nagyon szépen, akkurátusan összegyűjtött a kötet „közelmúlt” és „jelen” fejezeteiben. És a java még hátravan, mondom ezt nagyon nagy hittel és örömmel. Hogy miért? Mert ki kell használnunk ezt a tavat, ugyanis Nagykanizsa, sőt, egész Murafölde egyik turisztikai vonzereje, látványossága lehet, és lesz is néhány év múlva. Abban biztos vagyok, hogy ha mondjuk Ausztriában, Németországban vagy Svájcban lenne ez a tó, akkor ezrek és ezrek nyaralnának a környékén, és már régen egy kis turista paradicsom központi eleme lenne. Nos, ha ők meg tudják ezt tenni, akkor mi is meg tudjuk, és meg is fogjuk, ugyanis dolgunk van vele…