Itt vagyunk, dolgozgatunk! – a tavasz minden kiskert tulajdonost csábít

Legutóbbi lapszámunkban – ezen belül is rovatunkban – a készülődéshez adtunk tanácsot olvasóinknak. Azóta viszont szinte berobbant a tavasz, a hobbikertészek, a hegyi birtoktulajdonosok már szinte „nem bírnak magukkal.” Mindent megtesznek, ami csak lehetséges, és kihasználnak minden időt, hogy a tavasz-illatú földjük közelében lehessenek.

Sokan úgy gondolták – Tokorcsi Máriához hasonlóan –, hogy majd márciusban... az első, igazi, tavaszi hónap első napján kezdik a munkát a birtokon. Az időjárás viszont közbeszólt, így ezekben az igazán tavaszias napokban szinte nem volt olyan terület a Kanizsa környéki zártkertekben, ahol a tulajdonos ne lett volna jelen. - Olyan gyönyörű idő volt, hogy elcsábultam. A kisebb dolgokat már el lehet végezni, összegereblyézni, az elszáradt virágokat, növényeket visszavágni, a talajt kicsit átszellőztetni – sorolta Tokorcsi Mária.

A párjával Látóhegyen gazdálkodó, nyugdíjas éveiben járó asszony egy alkalommal már szerepelt rovatunkban, akkor éppen be tudtuk mutatni, mennyi mindentől, hányféle zöldségtől roskadozik a kertje. Most viszont a kertművelés egyik legalapvetőbb és legfontosabb kellékét mutatta meg nekünk, az évről évre átörökített zöldség magjait még palántázás előtt. - Annyit azért még elárulnék, én minden évben ősszel ásom fel a kertet. Én így tanultam, ehhez ragaszkodom. Természetesen már megvan a tervem, mit hova fogok ültetni. Szinte mindent máshová vetek, máshová palántázok, mint az előző évben. Kitapasztaltam, hogy váltani kell. De mindenképpen megvárom, amíg kijön a jó idő! Nem vetek előbb! Csak és kizárólag meleg földbe. Március közepén már elindul a nagyüzem....

Marika megmutatta nekünk gondosan szortírozott, gondosan tárolt és féltve őrzött kincseit: azokat a magokat, amelyekből minden esztendőben palántát nevel. - Névre szólóan, külön kis dobozkákba teszem a magokat. A paprikáim közt vannak különlegességek, mint például a citrom-, a paradicsom-, a berceli- vagy a szegedi paprika. Ezeket magam ültetem, nevelem. De persze megyek a Vásárcsarnokba is, a kiskanizsaiaktól is veszek. Van a „fehér özön” és az „almapaprika”, azokat tőlük szerzem be már palántaként, azokból a fajtákból nincs magom – mondta el a látóhegyi birtok gazdasszonya.

A tavaszi indulás előtt a gondos gazda mérlegeli az előző évet is: mi volt az, ami igazán jól sikerült – akár megszokott, akár új konyhakerti növényről legyen szó. Tokorcsi Mária olyan szerencsés helyzetben van, hogy 2020-ban kivétel nélkül minden elvetett zöldségféléje gyönyörű termést hozott, ám még így sem elégedett maradéktalanul. - Azzal volt a probléma, hogy nem egyeltem ki. Tehát, amikor például kikel a zöldség és a sárgarépa, azt szigorúan ki kell egyelni. Megvan az a 3-4 centis távolság, amit meg kell tartani, mert egyébként nem lesz szép a sárgarépa. Kicsi, apró lesz, azt senki sem szereti pucolni – mondta saját magát dorgálva Marika, hangsúlyozva, hogy nem kell sűrűn, sőt, nem szabad mindent sűrűn, közel ültetni, sem az uborkát, sem a paradicsom palántát. 

Egy napsütéses délutánon jártunk kint Látóhegyen, és Tokorcsi Mária csak megerősíteni tudta, amit láttunk: minden birtokos, ha teheti, kint van a saját területén. - Nekünk minden szomszéd fontos! Nagyon szeretjük őket. Itt a drága Jóska... vele már megbeszéltem a tavaszkezdést. Aztán a Tamás, ő leginkább május elején szokott jönni, de mindig mindene gyönyörű. A második szomszédasszonnyal is kicsit beszélgettünk, örültünk, hogy végre látjuk egymást. Itt mindenki jóban van mindenkivel, én pedig nagyon szeretek beszélgetni is... öröm látni, hogy itt vannak, dolgozgatnak... itt vagyunk, dolgozgatunk!

Vincze Adél

Fotók: Horváth Zoltán

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Kanizsa Újság 2021. február 26-án megjelent számában olvasható.