Hagyományőrző rétessütés Zalamerenyén

Fotó: Miholics Szabolcs

A házi rétesnek mint süteménynek hazánkban régre nyúló történelme van.  Magyarországon a 18-19 században terjedt el a Habsburg hódoltság idején. Az igen lágyra hagyott gyúrt tészta a mai napig kedvelt tésztája a lakodalmaknak és egyéb ünnepeknek. Zalamerenyén múlt vasárnap ennek apropóján a falu háziasszonyai mutatták meg a fiataloknak, hogyan kell jól elkészíteni a rétestésztát.

Herodek Miklós, Zalamerenye polgármestere elárulta, hogy nem ez volt az első alkalom, amikor a fiatalokat és idősebbeket összehívták egy hagyományos recept elkészítésére. Gyereknap alkalmából egy közös palacsintasütögetést szerveztek, és a jövőben is terveznek ehhez hasonló programsorozatot. A polgármester továbbá azt is elmondta: a vasárnapi esemény nemcsak a rétessütésről, hanem a Zalamerenyei Értéktár megnyitásáról is szólt.

–  A mai nap célja a régi emlékek bemutatása, a fiataloknak ezen emlékek hagyományőrzés céljából történő ismertetése. Ezen kívül, mivel nem csak tárgyi emlékek vannak, hanem gasztronómiai is, a rétessütés mesterségét és annak fortélyait mutatják meg az idősebbek a fiataloknak - nyilatkozta Herodek Miklós.

A rétesekből a hagyományos káposztás, tökös-mákos, meggyes-túrós és túrós-mazsolás készült. Az asszonyok azt is elárulták, mindig évszaktól függően töltik meg a rétest, így ősszel van, hogy szilvás-fahéjas, diós-almás készül. Régen az volt a szokás, hogy ételt nem dobtak ki. Ehhez tartották magukat vasárnap a merenyei asszonyok is: a rétestészta végét is felhasználták és megtöltötték káposztával, így készült el a „zalamerenyei rózsácska”. Hogy manapság miért választják többen a könnyebb megoldást, és boltból veszik a rétestésztát, mint inkább elkészítik? Erre Polai Lászlóné, Eta néni azt válaszolta: türelem és idő kell neki.

– A rétestészta készítésének nem olyan nagy titka van. Csak annyi az egész, hogy jól ki kell dolgozni. Cipót formálunk belőle és pihentetjük. Türelem kell hozzá, főleg a nyújtásához. Nem lehet elkapkodni a rétestészta nyújtását- árulta el Polai Lászlóné.

A nap folyamán több mint 20 tepsi rétes készült, melyen 10 falubéli asszony munkálkodott. A legtöbben a helyi asszonykórus tagjai közül segédkeztek. A közös munka során az is kiderült, bár a rétes egy egyszerű sütemény, mégis ahány család, annyiféleképp készítik a rétest.

– Kiderült, hogy habár Zalamerenyén élünk, nincs két család, ahol egyformán készítik azt a bizonyos rétestésztát, amely hagyományos rétestésztának mondható, mivel más technikát alkalmaznak. Van, aki gömb formában pihenteti, mások kisodorják kicsit, de ettől függetlenül ugyanaz a finomság készül belőle- folytatta Berkenyés Lászlóné.

Gasztronómiai élvezetek után tárgyi emlékek

A rétesezés mellett Zalamerenye emlékeit is bemutatták az arra látogatóknak. Az értéktáron megismerkedhettek hagyományos zalamerenyei viselettel a 20. századból. A rakott szoknya mellett láthattak korabéli fejdíszeket, melyet a faluban már alig akad, aki el tudja készíteni. A ruházaton kívül a tárlaton megtalálhatók régi fotók Zalamerenye életéből, levelezés az első és második világháborúból. A tárgyi emlékeket őrzi még a korabeli borotválkozó készlet, porcelánkészlet, falusi fejő edény, valamint egy régi gyermekbölcső.

Gerencsér Dóra