Ásó, kapa – Még zöldebb a szomszéd kertje!

Sorozatunkon belül már volt szerencsénk bemutatni egy olyan környékbeli ember területét, aki szívvel-lélekkel ápolja birtokát és meg is mutatta, hogyan és hol gazdálkodik. A praktikákból, tanácsokból sosem elég,  ezért most irány Bajcsa, a dalos ajkú Marczin Jenőné portájához és kiskertjéhez.

(Fotó: Horváth Zoltán)

A „dalos ajkú” jelző nem volt véletlen, Gyöngyit – Marczin Jenőnét sokan ismerhetik Kanizsán és környékén is, hiszen nem csupán a bajcsai nyugdíjas klub elnöke, hanem a helyi Rezedák dalkör vezetője is. Ezúttal viszont nem a közösségi tevékenysége miatt beszélgettünk vele. Nem túl régen, egy teljesen más téma kapcsán vendégeskedtünk nála, és a kertje már akkor is felkeltette az érdeklődésünket. Következett a rábeszélés és az újbóli találkozás: tehát irány Bajcsa!

– Ez valóban egy örökölt tevékenység. Ezt láttam, szüleim, nagyszüleim is mindig művelték a földet. Akkoriban természetes volt, hogy mindenki kapált, palántázott... Ma már nem lehet ezt elmondani, de mi most is veteményezünk. Fontosnak tartom, hogy tudjuk, mit eszünk, nem permetszeres, a kertünkből való zöldség - hangsúlyozta beszélgetésünk kezdetén Marczin Jenőné Gyöngyi.

Bajcsa neve hallatán sokan felkaphatják a fejüket, aki ugyanis ismerős a környéken, jól tudja, hogy a talaj homok, más, mint például Kiskanizsán vagy egyéb helyszíneken. A gazdaasszony elmondása szerint viszont nem csupán a csapadék-utánpótlásra kell odafigyelni ezen a területen.

– Van olyan növény, ami nálunk abszolút nem termeszthető. Ez például a káposzta. Viszont a tök, az uborka, a sárgarépa, a paradicsom nagyon jó - fogalmazott Marczin Jenőné.

A sorok közt járva Marczinné elárulta azt is: a csapadék-utánpótlást természetesen meg tudják oldani minden kertben, de sok múlik a vetőmagon és az adott éven. A vetőmagokat illetően a háziasszonynak van kedvenc fajtája is. Nézzük talán az uborkát, ami minden kertművelő szerint kényes zöldségfajta. Vagy kikel vagy nem. A bajcsai kertben gyönyörűen virágzik, sőt, folyamatosan hozza a termését is - csupán egy soron - az uborka.

– Ha nincs hideg, ez nagyon sokat terem. A családnak bőven elég, amit erről az egy sorról leszedek. Nem várom meg, amíg hatalmasra nőnek az uborkák, naponta nézem, amikor már akkorák, hogy egy-egy savanyúságos üvegbe eltehetők, leszedem - árulta el a bajcsai asszony.

A kertjében felfigyeltünk egy olyan zöldségre is, ami rendkívüli módon megosztja     - nem csupán - a gyerekeket, a felnőtteket is: ez pedig a kelkáposzta, a kelbimbó.

– Mi nagyon szeretjük a krémleveseket. Azért van a kel mellett a sok zeller, de  sárgarépa,  kelbimbó és hagyma is...  Hagymakrémlevest is szoktam csinálni,  mindent szeretünk. Kenyérkockával vagy gombóccal. A gyerekek, az unokák is nagyon szeretik - mondta el Marczin Jenőné.

A bajcsai asszony kísérletezni is szeret, a jól bevált palánták és vetőmagok mellett az újdonságokat is kedveli. Az idei évben például nem csupán a nagyáruházak polcán volt fellelhető a jégsaláta, hanem Gyöngyi kertjében is. A vetésével és gondozásával kapcsolatban megtudtuk: a jégsalátának csupán a tenyészideje hosszabb, de ugyanolyan ápolást igényel. Most viszont következik a másodvetés ideje.

– A cukorborsó helyére kelkáposztát raktam, aztán lassan kijön a hagyma, szeretnék oda árvácskát tenni. De szeretnék még retket is, hiszen a hónapos retket bármikor el lehet vetni. Látod, nem hagyok egy zegzugot sem, mindenhol van valami - mondta el a háziasszony.

Marczin Jenőné búcsúzóul még megmutatta azt a fóliasátrat, amit pár házzal arrébb, fiánál állítottak fel. A földművelés tehát folytatódik, több-kevesebb sikerrel a következő generáció is megkedveli, értékeli a saját maga által termelt zöldséget.

Vincze Adél