Ásó, kapa, gereblye – Akinek a vérében van a föld szeretete

Sokszor rácsodálkozhatunk egy-egy kiskertre: milyen gyönyörű, rendezett, csodálatos zöldségek sorakoznak egymás mellett. A kérdés rögtön adja magát, vajon milyen vegyszert használ a tulajdonos? Hol szerzi be a magokat, a palántákat? A válasz a legtöbb esetben nagyon egyszerű: a gazda vagy gazdaasszony szereti, amit csinál – de tanácsokat természetesen tud adni.

(Fotók: Horváth Zoltán)

A miklósfai Drávecz Józsefnét, Rozika nénit sokan ismerhetik, a répafőző versenyek örök résztvevője, és a piacon is gyakran lehet vele találkozni, hiszen még ma is rendszeresen viszi a portékáját a vásárcsarnokba. Kertjében gyönyörűen burjánzik a cukorborsó, a kukorica mellett cseperedik a bab, a burgonyán egy darab bogarat sem lehet találni – csupán néhány termény Rozika néni kertjéből. Természetesen próbáltuk faggatni, mi a titka. - Nincs itt semmiféle titok drágáim. Nagyon szívesen csinálom. Még akkor is kisétálok a kertbe, amikor nincs teendőm. Gyönyörködöm a zöldségekben, a virágokban. Ültetéskor segít a család, de utána már csak én vagyok a kertben, megmondom őszintén, jobban szeretem magam gondozni a növényeimet – mondta el mosolyogva Drávecz Józsefné.

Tehát csupán a földművelés szeretete, és egy jó kapa kell... azért mindemellett sikerült egy-két jól bevált módszert kicsikarnunk, mégis mitől olyan szép a kert és a benne levő növények.  - Sokan panaszkodnak a csigákra. Nálam nincs egy sem, pedig nem veszek semmiféle drága szert. Ha találok egyet-egyet, egy csipetnyi sót dobok a szarvára, abban a pillanatban összehúzódik és elpusztul. Na meg aztán trágyázom is a földet, de az is innen van, saját. Fűnyírás után komposztálunk, tartok tyúkokat, és a tyúktrágyával keverem, azt szórom a földre, ősszel, szántás előtt. Ami még nagyon fontos, a csapadék a kertben. Egy szikra csapi vizet nem használok, nem is jó az a növényeknek. Gyűjtöm az esővizet, és kutam is van – ha az esővizem elfogy, akkor onnan öntözök – árulta el Rozika néni.

Egy miklósfai kertben járva nem lehetett kihagyni a beszélgetésből és a kíváncsiskodásból a tarlórépát, más néven a kerekrépát. Laikusként azonnal kerestük a híressé vált egytál étel alapanyagát, s hogy miért nem találtuk? - Még ne is keressék – mondta nevetve a gazdaasszony, a tarlórépa vetésének még nem jött el az ideje! A cukorborsó és a fejtőbab helyére kerül, majd július végén, Anna nap hetében. Ez nem csupán hagyomány, az Anna nap környékén vetett répa az igazi, jó kis zsenge lesz. A szárazságtól nem félek, itt az esővíz vagy a kút, megoldom. November elején szedjük csak ki a földből, onnan megy a pincébe, és indul is a savanyítás időszaka.

Beszélgetésünk elején Dráveczné szólt a virágokról is, amelyek valóban nem csak a teraszán lévő muskátlik. A kiskertben hosszú sorokban kígyózik egymás mellett az őszirózsa palánta, a cseperedő kardvirág és a kála. Utóbbi kapcsán elcsodálkoztunk – aki már nevelt cserepes kálát, az jól tudja, vigyázni is kell a növényre, nem csupán a teleltetés miatt. Ezeket a virágokat Rozika néni mind a piacra viszi, és mint az büszkén mondta: meg is veszik, az utolsó szálig. - Múltkor is, a helypénzt szedő kis hölgy kérdezte a piacon: Rozika néni, meghozta a szép virágokat? Nem azért, hogy dicsekedjek, de én olyat nem viszek, ami nem oda való. Szeretem a szép virágokat, és szeretem a jó vásárlókat.

Útravalóul még pár tanács Miklósfáról a virágokkal kapcsolatban: Dráveczné szerint a kála nem olyan kényes, mint azt sokan hiszik. Pár évvel ezelőtt csak egy-két gumót vásárolt, de mint azt elmondta, nagyon elszaporodott. Ősszel kiveszi a földből a gumókat, gondosan letakarítja, majd tisztán, rekeszekbe helyezve viszi teleltetni a földpincébe. A kardvirággal hasonló a helyzet. Az őszirózsát pedig szintén saját maga szaporítja, már 20 éve, a virágok saját magját használja minden esztendőben.

Vincze Adél