Kónya örök emléke, Kabát tudott csak válaszolni...

Lényegében egy olyan hétvége napjairól van szó, melyek mindegyikén 70, 25, valamint 20 évvel ezelőtt olyan legfelső osztályú labdarúgó-mérkőzéseket rendeztek, amik már az adott pontvadászatok hajrájához tartoztak.

Húsz éve lehetett mit ünnepelni Kanizsán, a legfelső osztályban maradt a labdarúgó-csapat

Fotó: Polgár László

1950-ben az első ligában az akkori Olajmunkás-pályán – a „Gépgyár” szomszédságában - a Zalai Olajmunkás SE a Soroksári Textil SK-t fogadta és 1500 néző előtt végeztek 0-0-ra a felek. A nagykanizsai együttes Kovács Gy. – Németh I., Kósa, Tamás, Forgács, Zsidó, Sztraka, Károlyi J., Pólinger, Imri, Kapornaki felállásban mérkőzött az akkor még pesti előváros Soroksárral, a gól nélküli döntetlen pedig előre vetítette, hogy búcsúzóban vannak az NB I-től. 1995-ban sem volt jobb a helyzet, hiszen az Olajbányász 1-0-ra kapott ki Zuglóban a BVSC-Drehertől, s a 27. körben a Békéscsabai Előre FC-t látta vendégül. A Viharsarokból érkező ellenfél – mintegy 3500 néző előtt - a második félidőben rendezte le a meccset, Pásztor József tanítványai akkor háromszor köszöntek be (0-3).

2000-ben sem volt túlzottan fényes a helyzet, hiszen a Nagykanizsa-LinAir FC a PNB 30. fordulójában 1-0-ra kapott ki a Kispest-Honvéd FC-től a Bányász-stadionban, aztán szabadnapos volt a Szeged megszűnése okán, majd a Haladással szemben egy pontot Kanizsán azért elcsípett Gordian Ugochukwu találatával. Németh Lajos tanítványai úgy utaztak tehát a Fáy utcába, hogy egy bravúros győzelem már a bennmaradásukat jelentette volna. Egy körrel a vége előtt a Vasas Danubius Hotels vendégeként összejött a bravúr, hiszen Gordian, Szabó Zoltán, Farkas József és Popovics Lajos góljaira a másik oldalon csak Kabát Péter tudott válaszolni. A nagykanizsai labdarúgás történetében megtörtént tehát az, mely korábban kétszer nem sikerült: megkapaszkodtak az első osztályban…

- Természetesen óriási öröm volt mind a csapatnak, mind nekem akkor, hogy azzal a győzelemmel bent maradtunk a PNB-ben – fogalmazott az együttes akkori bal oldali védője, a most 41 esztendős és Kiskanizsán élő Kónya László. –Személy szerint azért is volt nagy a boldogságom, mert pályafutásom során az volt az első NB I-es szezonom is egyben! Itt Nagykanizsán nagyon jó volt játszani, mivel rengeteg néző volt kint állandóan a meccseken, számomra tehát egy örök emlék marad az akkori időszak.

P.L.