Régi Május elsejékről…

Itt van május elseje, Énekszó és tánc köszöntse! – énekeltük hajdanán iskolás korunkban végig a Lenin úton, a felvonulók hosszú sorában. Aztán a végállomáson, az akkoriban Pap kertnek nevezett Eötvös téren virslit, zsemlét és bambit kaptak jutalmul a fiatalok, míg a felnőttek sült kolbászt és sört. A feledésbe merült, talán divatja múlt eseményt fotóalbumok őrzik az utókor számára. Így májushoz közeledve sokaknak eszébe jut a munka ünnepe, a majális, a munkatársakkal, ismerősökkel együtt töltött szórakozás, kikapcsolódás.

Május 1-je 1890-től egy évszázadon át volt a munkások nemzetközi ünnepe, az 1990-es évektől pedig a munkavállalók szolidaritási napja.

Írásunkban Szalai Gézát kértük múltidézésre, aki a különböző szakszervezeti konföderációk nagykanizsai koordinátoraként az 1990-es évek végétől 2013-ig tevékeny szerepet vállalt a városi majálisok megszervezésében.

Az ő javaslata alapján jelölték ki a Csónakázó-tó környékét a majális helyszínéül, ahol több éven át egész napos szórakoztató rendezvény várta a város gyalogosan, és külön buszjáratokkal érkező lakosságát.

2006-ban az önkormányzat által is támogatott szakszervezeti majális fő szervezője ismét a MOL Bányász Szakszervezet helyi szervei voltak. A tópartra érkezőket az Olajbányász Fúvószenekar szórakoztatta, míg a közönség kellő távolságból figyelte a májusfa állítás izgalmas mozzanatait. A város vezetőinek igazolt távolmaradása miatt a városi szakszervezetek nevében Szalai Géza mondott ünnepi köszöntőt.  

Később, a támogatások csökkenésével megváltozott a rendezvény helyszíne. A 2013-as majálist már a HSMK előtti téren és parkolóban szervezték meg a városi szakszervezetek a Kanizsai Kulturális Központ közreműködésével, ahol szintén Gézát kérték fel az ünnepi beszéd elmondására.

- Hogyan zajlott az általad szervezett legutolsó majális?

- Az ünnepség délután 2 órakor Balogh László önkormányzati képviselő, az OKISB elnöke, a Batthyány Lajos Gimnázium igazgatója megnyitó beszédével vette kezdetét, majd felléptek a Kanizsai Fúvósok, és bemutatót tartott a Premier Táncklub. - Milyen gondolatokat tartottál fontosnak elmondani akkor?

- Szóltam a több évtizedes városi szakszervezeti hagyományokról, az önkormányzat támogatásáról, a munka ünnepéről és a 120 éves főbb történésekről:

„Manapság újra erősödik annak aktualitása, hogy a múltba tekintsünk, s merítsünk a történelmi tapasztalatokból. A harcosabb május 1-jék általában a nehéz és egyre nehezebb munka- és életkörülményeket kiváltó gazdasági válságok idejére estek. Az első május 1-je megszületésében is döntő szerepe volt a munkásság harcainak a mérhetetlen kiszolgáltatottság, a munkanélküliség és a kizsákmányolás ellen. Már a 19. század elején (Anglia, Ausztrália) az ébredő szakszervezetek vezetésével harcok bontakoztak ki a 10-16 órás munkaidő csökkentéséért, a 8 órás munkaidő bevezetéséért, helyenként sikerrel. Az USA-ban Chicagóban 1886-ban 350 ezer munkás lépett sztrájkba a 8 órás munkaidőért. 11 emberéletet követelt az a rendőrsortűz, amely az elfojtására irányult.  Ezt követően az összefogás még elszántabb lett, s ez együttes fellépésekben is megnyilvánult. Nőtt a munkásság szervezettsége, létrejött a Nemzetközi Munkásszövetség, amely 1891-ben, első kongresszusán május elsejét a „munkásosztály nemzetközi összefogásának ünnepévé” nyilvánította. Az ünnep azóta az egész világon, így Magyarországon is munkaszüneti nappá vált. Ezen a napon a magyar munkásság által, a szakszervezetek közreműködésével elért gazdasági és szociális vívmányokat ünnepeljük.”

- „A mai kor kezd hasonlítani a kezdetekre” – mondtad akkor, a 7 évvel ezelőtti időszakra utalva. – Magas a munkanélküliség, nő a kiszolgáltatottság, az egyszerű emberek helyzete egyre nehezebbé válik, mintegy négymillióan élnek a létminimum alatt. Egyre aktuálisabb az összefogás, a szolildaritás, a szociális párbeszéd igénye.   

- Aznap délelőtt Budapesten, a Városligetben négy nagy szakszervezeti konföderáció hívására demonstráltak az emberek. A szervezők célja az volt, hogy felhívják a döntéshozók és a közvélemény figyelmét a magyar társadalom valódi problémáira, a törvénykezés munkavállalók tömegeit sújtó hatásaira, (amelyet a Munka törvénykönyve módosítása okozott), vagy az egészségügy, az oktatásügy, a közlekedés leépülésére, továbbá a középosztályt is fenyegető elszegényedésre. Igazságosabb adórendszert, az alacsony keresetűek nettó bérének növelését és valódi érdekegyeztetést követeltek.

Úgy gondoltuk, hogy ezek a követelések jogosak, nem irreálisak, s ezek teljesítése egy demokráciában elvárható minimum mindannyiunk részéről. Ezért mi kanizsaiak kifejeztük egyetértésünket, szolidaritásunkat a budapesti demonstrálókkal. Hangot adtunk annak is, hogy a célok elérése ügyében a Kanizsán működő szakszervezetek készek közreműködni, együttműködni minden olyan szakszervezettel, emberekkel, csoportokkal, akik ezzel azonosulni tudnak.

A vidám majálisozáson fellépett tamburazenekar, hastáncos, táncegyüttes.

Hogy milyen lesz az idei május 1-je? – A szolidaritás képviselőinek bizonyára lenne dolguk, de az ő tevékenységükre is rányomja bélyegét a koronavírus-járvány.

Bakonyi Erzsébet

Fotók: Zágon László, Török Tibor