Anya! Köszönöm!
Idén május 3-án ünnepeljük az anyák napját. Világszerte ugyan más-más időpontban, de egy napon mégis az életet adó anyák előtt tisztelegnek az utódok. A járvány miatt ez az ünnep is kicsit más lesz. Az anyaságról való megemlékezés azonban a veszélyhelyzetben is fontos része életünknek.
Magyarországon május első vasárnapján ünnepeljük az anyákat. Hajdan, az ókori Görögországban az istenek anyjának, Rheának tartottak ünnepséget, a források szerint innen eredhet a megemlékezés. A magyar anyák aztán a Magyar Ifjúsági Vöröskeresztnek köszönhetik az ünnepet. Ez a szervezet tartotta ugyanis 1925-ben Magyarországon az első megemlékezést a májusi Mária-tisztelet hagyományaival összekapcsolva. 1928-ban pedig már miniszteri rendelet sorolta a hivatalos iskolai ünnepélyek közé az anyák napját. A járvány miatti veszélyhelyzetben nem tudja minden „gyermek” személyesen felköszönteni édesanyját, vagy a nagymamákat, és talán az ünnepi készülődés sem lesz a legtitkosabb. A figyelem, a gesztus, vagyis egy-egy telefonhívás, versmondás, rajz és virágcsokor azonban ezúttal is kifejezi majd az ünnep mondanivalóját: köszönöm. A mindennapi áldozatos munkát, a szeretetet, a türelmet, a megértést és megbocsátást, amely mind-mind egy anya jellemzője. És hogy milyen anyának lenni? – merül fel e nap kapcsán a kérdés. - Jó. Nagyon jó – mondta Némethné Kása Judit.
A két gyermekes kanizsai anyuka szerint sokszor olvasni, hallani az anyák bizonytalankodásáról, hogy vajon jól csinálja-e. A választ csak az idő múlásával, a felnevelt gyermek igazolja majd – véli, majd gyorsan hozzáteszi: 10 éves nagylányom és egy éves kisfiam miatt különböző életkorban élhetem meg az anyaságot, amely szerintem nagyon meghatározó. A sok-sok öröm mellett minden anya másként viseli a bizonytalanságot, a félelmeket, az álmatlan éjszakákat, amelyek szintén hozzátartoznak az anyai léthez – hangsúlyozta Judit, akinek fontos édesanyja mellett anyósa, a nagymamák köszöntése is. A saját kezűleg készített meglepetések, a kis versike vagy az ágyba kapott reggeli minden édesanyának melegséggel tölti szívét, amely erőt adhat egy - egy nehéz helyzetben is.
Egyetért ezzel Mike Krisztina is, aki immár 25 éve szülésznőként segíti az anyává válást. Számára is az anyák napja az egyik legszebb ünnep, amely azóta vált ki belőle is mélyebb érzelmeket, amióta ő maga is édesanya. – Az elmúlt évtizedekben nemcsak a világ, az anyák is változtak. Manapság másként kell foglalkozni velük, másra van igényük – mondja a szülésnő. Régen több generáció élt együtt, az anyává válás, az élethelyzet megváltozása így a szemük előtt zajlott úgymond természetes volt. A mai generációnál ez már átalakult, manapság több információt szereznek a családon kívülről a fiatalok. A mai anyák sokkal bátrabban kérdeznek - véli Krisztina, aki szülésfelkészítő tanfolyamok keretében a gátlások és félelmek feloldásában is segíti a leendő anyákat, amely az előttük álló kihívások és nehézségek megélését szolgálja. - Bár néha nagyon nehéz szülésznőnek lenni, az öröm és boldogság, amelyet az újdonsült anyákkal átélhetek rengeteg pozitív erőt ad számomra is. Tudom, hogy néha nem könnyű – hangsúlyozta az anya, aki továbbá elárulta: 17 éves lányom, aki művészi vénákkal van megáldva minden évben saját maga által írt verssel készül és valami gyönyörű rajzzal lep meg. Mi így ünneplünk. A szülésznő végül édesanyjának, minden anyának és leendő anyának Kőváry Anett gondolatait ajánlja a vasárnapi ünnepre:
„Az anyaság alázat. Szolgálat és lemondás. Élethosszig tartó aggódás. Önismereti lecke. Kétkedés és hit magadban. A hited őbenne. Az ő hite tebenned. Bizonytalanság és bizonyosság egyszerre. Könnyek a zuhany alatt. Végtelen fáradtság. Végtelen káosz és mindent elsöprő harmónia. Ismeretlen szívelszorulás. A szeme a szívedben. A hangod az övében. A mosolya mindenhol. Az illata a lelkedben. Szövetség vele. Az anyaság kötelék. Ragaszkodás és elengedés. Kérdések magadnak, válaszok magadtól. Az anyaság áldozat. És mindenek előtt hála. Hála annak, akit megszültél; és annak, aki téged megszült.”
Vuk Anita