Gólgyáros a miskolci belvárosból...
Ugyan a kialakult járványhelyzet gyakorlatilag blokkolja a sportvilág túlnyomó részét, azt azonban már nem veheti el a sportemberektől, amit a versenyszezon során eddig elértek. Bogyó Károly esete minderre jó példa, hiszen a 30 esztendős borsodi származású futsalos az NB II-es Nagykanizsai Futsal Club színeiben – a mesterlövészek listáját vezetve a Nyugati csoportban – immár 34 gólnál jár a szezonban, s adja a sors, hogy ezt a számot még gyarapíthassa is. Az azt jelentené ugyanis, hogy a felsőházi rájátszás két forduló után még folytatódhat...
Bogyó Károly a miskolci belvárosból indulva hódította meg a nyugati futsalos végvárakat, góljainak az NFC meccsein is tapsolnak
Fotó: Gergely Szilárd
- Akkor nem érdekel más, csak a Diósgyőr?
- Végül is igen, hiszen anno a DVTK-nál kezdtem a labdarúgást, ugyanakkor jelenleg már a nyugati régióban igaz ez az NFC-re is, hiszen most ezért a klubért küzdök minden erőmmel – vette a lapot a miskolci sportoló. - A piros-fehér színkombináció adott, a futsal pedig már jó ideje szintén roppant fontos számomra.
- Hogy a tesztelést folytassuk, kis korodban egyszer csak felpattantál a miskolci villamosra és meg sem álltál a vasgyári pályáig, vagy tegyük fel Felsőzsolcáról jártál be?
- Ugyan már, nem voltam én bejárós, miskolci belvárosi srác voltam, illetve 6-7 évesen még nem közlekedtem egyedül villamoson, de a családra mindig számíthattam.
- Amelynek tagjai miként veszik tudomásul, hogy azért nem a szomszédban sportolsz jó ideje?
- Hát, egyik oldalról persze sajnálják, hogy messze vagyok, másrészről viszont örülnek nagyon, hogy azt csinálhatom, amit imádok. A lényeg számomra, hogy pattogjon, süvítsen a focilabda.
- Az a labda, mely - mint már említetted - először nagy pályán szállt feléd...
- Igen, hiszen ahogy mondtam is, kiskoromban a diósgyőrieknél indult a pályám, majd jártam végig az utánpótlás szamárlétrát, sőt, Benczés Miklósnál 2010-ben kétszer az NB I-ben is pályára léphettem. Akkor azonban már a futsal is képbe került, mivel nem sokkal később a Borsodi Volán soraiban úgyszintén az NB I-ben bizonyíthattam, sőt, szereztem is 15 gólt, de a második vonalban sem maradtam adós a találatokkal.
- Majd jött a távolba szakadás?
- A sportberkeken belüli kapcsolatok nem jöttek rosszul, így kerülhettem Szombathelyre a terembeli sportágamat tekintve, a labdarúgásban pedig ausztriai lehetőséget használhattam ki. A Haladás futsalosainál két évet húztam le, aztán jött az egerszegi Göcsej SK, mellyel idővel szintén az NB I-be jutottunk. Onnan Győr-Moson-Sopron megyei állomások következtek, a Bőny, majd a Győri ETO mezét viseltem. Tavaly nyáron aztán Bagó Gábor megkeresésére kerültem Kanizsára.
- Ahová honnan is jársz át?
- A múlt évtized elején Szombathelyre költöztem, majd 2019-től immár Egerszegen élek. Azért ez az utazás bőven belefér, meg ugye nyártól a Csács-NSE színeiben a Zala megyei első osztályú megyei bajnokságban is futballozom.
- A Kanizsa Futsalnál pedig „elsőosztályú” módon kezdted termelni a gólokat...
- Ez a feladatom centerként, hogy minél többször találjak be és nagyon szeretek is eredményes lenni, ezt el kell ismernem. Azt azért muszáj elmondanom, örülök, hogy a megyei focit és a futsalt össze lehet egyeztetni, mindkét csapatomnál a maximumra törekszem. Nincs fennakadás e téren, s ahogy Kanizsán, úgy a Csácsnál is szeretném, hogy adott mezőnyünkben a legjobbak legyünk és nagyon bízom abban, hogy idővel a bajnokságok folytatódhatnak!
P.L.