Hagyjuk élni őket saját szabályaik szerint!
Mit szólnának a szülők, nagyszülők, pedagógusok, ha a járókelők „szeretet” címén csokit, chipset, popcornt adnának az udvaron, a játszótéren játszadozó ovisoknak, kisgyerekeknek? Ők ugyanúgy kiszolgáltatottak a felnőtteknek, mint a vízimadarak az embereknek. Meg kellene értenünk, hogy a vadon élő állatoknak nem a „szeretetünkre”, hanem értő, a saját szabályaik szerint élni hagyó, szemlélődő tiszteletünkre van, lenne szükségük! – írja Orbán Zoltán az MME honlapján.
Az írástudók felelőssége: A hattyúk azonnal a parthoz úsztak, hátha jut nekik valami finomság. Jutott… - olvastam októberben ezen a portálon. Pedig januárban a Kanizsa TV már tudósított ennek káros következményéről: Az emberek is sokat etetik őket, és nincs meg a vándorlási kellő ösztön, hiszen a hattyúk ilyenkor lemennek a Balkánra a nyílt vizekre és ott telelnek - hangsúlyozta Darázsi Zsolt az MME Zala Megyei Helyi Csoport titkára.
Miközben 2016/2017 tele az elmúlt évek legjelentősebb madárinfluenza-járványát hozta Európában és Magyarországon, az emberek a médiában elhangzó híradások ellenére képesek voltak néhány éves kisgyerekekkel is a legfőbb hordozóknak minősülő hattyúk, récék és szárcsák gyakran százas tömegei közé menni, és ott kézből etetni a madarakat. Eközben abban a sárban és azon a jégen csúszkáltak, a gyerekek estek-keltek, ahova madarak százai ürítették heteken, hónapokon át a legfőbb vírusterjesztő ürüléküket. - A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület honlapján Orbán Zoltán kiadós írásában hívta fel a figyelmet: A vízimadarakat SOHA NE ETESSÜK! A cikket sok sajtótermék átvette, reményt adva, többekhez eljut, s megfogadják. Álljon itt a szakembernek a madár influenza veszély melletti két további, igencsak megfontolandó szempontja:
Az etetés kapcsán leginkább érintett hattyú-, réce- és lúdfajok változatos, alapvetően zöld növényi részekből: füvek, levelek, hajtások, gyomok, vízi- és kultúrnövények magjából álló táplálékukat a gyepeken, szántókon legelészve, nyáron a víz felszínéről és a víz alatt is keresgélve szerzik meg. Ezeknek a vízimadaraknak közös jellemzője, hogy számukra a víz nem csak táplálkozó-, de a szőrmés szárazföldi ragadozóktól védett pihenő-, fürdő-, ivó, mindenekelőtt pedig szinte egyedüli, biztonságos éjszakázóhelyet jelent. Ebből következik a vízimadárfajoknak az az alapvető túlélési szabálya, mely szerint a közelgő fagyok és a talajt takaró hó elől mindenképpen fagy- és hómentes területekre kell húzódniuk. A 2016/2017-es tél egyik legszomorúbb tapasztalata rámutatott arra, hogy a tájékozatlan, alapvetően nyilván jó szándékú lakosságot milyen mértékben tudja félrevezetni, rossz cselekvésre ösztönözni néhány megalapozatlan, szakmaiatlan felhívás a Facebookon. A vízimadarak ugyanis nem valamiféle elháríthatatlan vagy különleges időjárási esemény, hanem a felelőtlen emberek miatt kerülnek bajba.
A legeléssel megszerezhető változatos növényi táplálékkal szemben a vízimadarak etetése túlnyomórészt kenyérrel történik. Ennek következtében az etetőhelyeken a madarak heteken, hónapokon, de akár éveken át is ezen az egyoldalú diétán élnek, mivel akár teljesen felhagynak a természetes táplálkozással. A szüleiket a nyári etetőhelyekre is követő és utánzó, még repülni sem tudó, tehát jócskán fejlődésben lévő fiatalok a nem megfelelő táplálék miatt visszafordíthatatlan csont- és tollnövekedési rendellenességet szenvednek el (ennek külön neve is van – "angyalszárny-betegség"), ami röpképtelenséget, közvetve vagy közvetlenül pedig a madár elhullását okozza.