Őszinte borok, őszinte emberektől

„Ugye, nem gondolja komolyan fiatalember, hogy ez menni fog?” Sokan szegezték ezt a kérdést Horváth Gergőnek, amikor leendő vinotékája üzlethelyiségét csinosítgatta. A kétkedő hangok nem szegték a kedvét, ezt bizonyítja a kis bor- és delikátbolt neve: Csakazértis.

Bár műszaki szakközépiskolában tanult, az érettségi után gyökeres fordulatot vett a kanizsai származású Horváth Gergő élete. A vendéglátásban dolgozó édesanyja, illetve nagymamája hatására úgy döntött, turizmus és vendéglátás szakon tanul tovább, mellette pedig beiratkozott egy szakácsiskolába is. Gyakorlati tapasztalatra különböző éttermek konyháján tett szert, ám az ott diktált feszített tempó és a vendégekkel való kapcsolat hiánya rádöbbentette, nem ez az ő útja.

– 2013-ban hidegkonyhai szakács lettem egy budai borbárban. A munkaterületem a vendégtérben, egy hatalmas borfal mellett volt, ahol folyamatosan jöttek-mentek az emberek, többek közt a beszállító borászok, akik reggelente jóízűen beszélgettek, miután megérkeztek az ország különböző pontjairól. Megfigyeltem azt is, hogy a munkatársaim nemcsak leteszik az ételt, hanem 15-20 perceket töltenek egy-egy asztalnál, és minden sznobizmust mellőzve, közérthetően mesélnek a felszolgált borról, a címkéjéről és arról a tokaji vagy badacsonyi pincetulajdonosról, aki pár órával korábban még nálunk itta a kávéját. S mindezt csillogó szemmel hallgatták a vendégek.

Gergő érdeklődését felkeltette a borok világa, s egy idő után azon kapta magát, hogy minden szabad percét és energiáját új ismeretek szerzésére fordítja. Kóstolókra járt, rengeteget olvasott, végül pedig beiratkozott egy szőlészeti-borászati felnőttképzésre Budafokon. Nem váratott magára sokáig az a pillanat, amikor úgy érezte: már nemcsak beszélni szeretne a borászatról, hanem át is akarja élni, s megnézni azt, honnan is indul ez az egész...

– Gyakorlatilag egyik pillanatról a másikra eldöntöttük egy barátommal, hogy leköltözünk a Balatonra – meséli. – 2015 tavaszán 30-40 önéletrajzzal a zsebünkben végig jártunk minden borászatot Balatonfüredtől Keszthelyig. Gyakorlati tapasztalatunk ugyan nem volt, de tízévnyi vendéglátás állt mögöttünk, és lelkesek voltunk.

Elsőként a Szent György-hegyen találták meg számításaikat, később több más pincészetben is besegítettek.

– Meghatározó volt számomra az a négy év, amit egy badacsonyörsi birtokon töltöttem. Eleinte a szőlőben dolgoztam, majd egyre több területen kipróbálhattam magam. Volt, amikor hajtást válogattam, máskor metszettem, megint máskor borkóstolókat tartottam, így ismertem meg a szakma csínját-bínját. Időközben családom lett, megszületett a kislányom, Eliza. Ezzel párhuzamosan erősödött bennem a vágy, hogy jó lenne végre egy saját vállalkozás.

Fotó: Gergely Szilárd

Mivel a nagyszülők Nagykanizsán élnek, Gergő és családja rendszeresen hazalátogatott. Azt tapasztalta, az utóbbi években nagyot fejlődött a város gasztronómiai élete: sok új, jó hely nyílt, és ez arra ösztönözte, hogy itt nyissa meg vinotékáját, ahol – olasz mintára – finom kávéval, ízletes sonkával, friss bagettel várja az érdeklődőket. Borait, csakúgy, mint a kisüzemi söröket, meg is lehet kóstolni.

– Amikor megnyitottam, nem pusztán az volt a szándékom, hogy egy sikeres vállalkozás legyen – hangsúlyozza. – Azt szeretném, ha Kanizsa üde gasztro-színfoltja lenne, ahol finom, jó minőségű termékeket lehet kóstolni. A másik célom az, hogy a péntekenkénti borkóstolókon érdekes és hasznos ismeretekhez jussanak a borok iránt érdeklődők. Olyasmiket szeretnék mutatni nekik, amikhez a hipermarketekben nem lehet hozzájutni. Azért is írtam ki a bolt előtti táblára, hogy őszinte borok kaphatók, mert őszinte emberek készítik. Majdnem mindegyiküket ismerem személyesen, és tudom, hogy jó szívvel, odaadón művelik a szőlőt, és készítik a bort.

„Libának, kacsának kedvence a kadarka vagy a pinot noir.” Horváth Gergőnél Márton-nap környékén természetesen újbor is lesz a polcokon. A klasszikus libavacsorához könnyű, de nagyon elegáns, gyümölcsös és fűszeres vörösbort ajánl

Nemes Dóra