Huszadik századi sorsok a magyar-szlovén határ mentén

Bemutatták Göncz László legújabb kötetét Nagykanizsán is. A szlovéniai magyar íróval, történésszel Kardos Ferenc, a városi könyvtár igazgatóhelyettese beszélgetett. Göncz László az elmúlt húsz évben végzett történelmi kutatásai során számos mélyinterjút készített, amelyek alapján elbeszéléseket írt. Az Emberek a Pannon végeken átmenet a történelmi leírás és a szépirodalom között. A szerző célja ugyanis az volt, hogy a 20. századot minél plasztikusabban – emberi érzéseken és személyes benyomásokon – keresztül is bemutassa. Göncz László a határ mindkét oldalán keresett interjúalanyokat. Tanár, képzőművész, gyárigazgató és háziasszony is mesélt neki arról, miként befolyásolta a mindennapjait egy-egy társadalmi, politikai fordulat. Történetükből a 20. század Nyugat-Pannon térségének élete rajzolódik ki.

Göncz László a nagykanizsai kötetbemutatón a Halis-könyvtárban

– Ami viszont nem volt könnyű, ezt azért el kell mondani. A határmentiség megélése a határ bármely oldalán sokkal nehezebb életstílussal, életvitellel jár, mint mondjuk egy közép-európai régióban. Mert itt a határmentiséghez mindig tartozott egyfajta bizalmatlanság. Már eleve az gyanús volt, ha valakinek rokonai voltak a másik oldalon. Ez egy nagyon kemény dolog volt, nem beszélve arról, hogy az 1949 és 1953 közti időszakban, amikor vasfüggöny húzódott a mai magyar-szlovén határ mentén is voltak olyan szituációk, hogy ha valaki ki akart menni az ötven méterre levő telkére, akkor egy nap leforgása alatt akár ötször is el kellett mennie engedélyért – fogalmazott az író.