Itthon vannak a „mi hattyúink”, és Béla is megérkezett

Nagykanizsa közkedvelt hattyúcsaládja köszöni szépen, jól van, és megérkezett Béla, a Csónakázó-tó horgászok által közkedvelt gólyája is.

A hattyúk már évek óta a nagykanizsai Csónakázó tavat tekintik igazi otthonuknak, és ugyanez mondható el Béláról, a gólyáról is.

A fiatal madárról 2017 nyarán írtam először, leszögezve, hogy a „Csónakázó-tó Bélája hétvégén sem marad éhen.” Ennek – és a gólya Dél-Zalába való visszajárásának – oka egyrészt a táplálékban gazdag tóparti rétek, másrészt pedig a nagykanizsai tóra kijáró horgászok közössége, akik bizony, legalábbis hébe-hóba, gondoskodnak a fiatal állatról.

A módszerük egyszerű: ha kisebb keszeg, kárász akad a horogra, akkor a pecás Béla után kezd kiabálni (megtudakoltam, a gólyát a horgászok nevezték el…), aki kisvártatva meg is jelenik, és örömmel kebelezi be a finom falatot. A madár mindig megtartja azt a bizonyos, három méter távolságot, de amúgy nagyon barátságos, és napközben a kajakosok csónakházától egészen a szigetig, hol itt, hol pedig amott tűnik fel, a réten portyázva, és a horgászokat figyelve.

Papp Attila