Új veszély: a biztonság elkényelmesíthet!

Rollerek reneszánsza. Háromgyermekes család kerekezik a Hevesi út keleti oldalán. Anya, fiatalok rollerrel, apjuk biciklivel zárja a sort. Kicsi lány még apróbb szomszédját viszi rollerjén. Ügyesen meglendíti, hosszan, egyenesen gurul. Rájuk mosolygok, visszamosolyog, arcán büszkeség.

Magától? Magától! A biztonság nincs magától, szintentartása is erőfeszítést igényel (Fotó: MTI)

Van olyan szakasz az ember gyereke – talán lánya is – életében, amikor előszeretettel hajt bele nyuszimotorjával a minél nagyobb tócsába. Számára az maga a tenger, háromkerekűjével mégis legyőzi. Fröcskölés? Minél nagyobb, annál jobb. A Keleti városrészben nyitott szemmel járva számtalan efféle kívánkozik az ember tolla alá. Szívesen írnék e háromhoz hasonló békés életképeket, de…

Látott már valaki migránst? Miért akarnának nálunk maradni? – hangzik a jó esetben csacsi kérdés. Rosszabb esetben tudatos, bevándorláspárti szólam, kísérlet az elbizonytalanításra, tehát nemzetbiztonsági kockázat. Háborúban nem lehet kétszer tévedni, tudta Zrínyi is. „Aki egyszer erre a gyorsvonatra felszállt, el is fog menni a végállomásig. Retúrjegy pedig nincs. Nekünk, közép-európaiaknak azonban még megvan a saját jövőnk.” (Orbán)

A gazdaságot – megszoktuk – még rendbe lehet hozni, ha a szocialisták tönkreteszik. De a bevándoroltatás következménye visszafordíthatatlan! És: a magyarok végre elkezdtek bízni a jövőben. Gyermeket senki nem négy évre vállal. Szemmel láthatóan emelkedik a kicsik száma. Ezt nem kockáztathatjuk.

Akinek van kit féltenie, az elutasítja a bevándorlást (Fotó: Facebook)

– Jaj, de unom a politikát – dúdolják sokan az István, a királyt, nyugalomra várva. „Jólesne és ránk is férne már egy kis békesség, de az Internacionáléból azt is tudjuk, hogy ők soha nem nyughatnak, mert – idézem őket – ez a harc lesz a végső. Ma is külföldről irányítják őket.” (Ugyanő)

Ezért ahhoz, hogy békések maradjanak hétköznapjaink, szükség van az önvédelemre. És itt az új veszély is: a biztonság elkényelmesíthet. Már négy év távolába vész a Zákánytól Kanizsáig menetelő katonakorú muszlim férfiak emléke… Kilencbe az utolsó (utolsó?) bevándorláspárti kormány. Ám a biztonság egyáltalán nincs magától, szinten tartása is erőfeszítést igényel. A régi rómaiak is tudták: Si vis pacem, para bellum. Ha békét akarsz, készülj a háborúra. Azonban jókorát tévednénk akkor is, ha nem találnánk meg az egyensúlyt közélet és magánélet között. Hiszen akkor voltaképpen mi is az, amiért harcolunk?

„Miért a harc? Hogy győzzünk. Hogy megvédjük a leggyengébbeket és azokat, akik nyomortól, éhségtől és börtöntől szenvednek. Hogy ne éljünk rabságban. Hogy hűek legyünk apáink és nagyapáink hagyományaihoz. A ti és a mi szabadságunkért. Hogy megmutassuk a világnak, hogy a rossznak és az erőszaknak ellent lehet állni” – a Harcoló Szolidaritás lapjának első oldaláról. Orbán Viktor és a 80-as évek hőse, Kornel Morawiecki, valamint fia, a mai lengyel miniszterelnök (Fotó: Facebook)

A napsugaras lelkű Arany eszmélődött így: …mi a haza, a hon? Hogyne tudnátok, ugy-e? Mikor a szomszéd helységből saját csendes tűzhelyetek felé indultok, azt mondjátok: haza megyünk, és mikor odaértek, azt mondjátok: hála istennek, itthon vagyunk. Tehát ti úgy értitek, hogy a haza, a hon nem egyéb, mint azon kicsiny lakóhely, amely feleségteket, és apró házi cseléditeket az idő viszontagsági ellen védelmezi; vagy legfeljebb az a falu, amelynek határán szántóföldetek van. A haza nem más, mint azon kevés vagyon, mellyel az isteni gondviselés benneteket megáldott; a haza nem más, mint ti magatok, házastársatok, gyermekeitek. Szeretitek-e hát a hazát?

Az egyensúly megtalálása ezek szerint egyáltalán nem nehéz. Mert a haza te magad vagy.

Papp János