Régi idők bálja(i)

Javában tart a báli szezon – a kanizsai közösségek hétvégéről hétvégére megszervezik összejövetelüket, amelyeken zömében a vidám műsoroké, a közösen elköltött vacsoráé, és az azt követő táncé, tomboláé a főszerep.

Nem volt ez másként régen sem: a kanizsai bálok messze földön híresek voltak, a régió különböző pontjairól, sőt még külföldről – például Grazból és Fiuméből – is érkeztek vendégek. A Thúry György Múzeum gyűjteményében számos 19. és 20. századi relikvia: báli ruha, kiegészítő, metszet és korabeli meghívó, tudósítás található, amely ezeknek az eseményeknek az emlékét őrzi.

Táncrend és legyező. Egyik nélkül sem indultak útnak a bálozó hölgyek (Fotó: Gergely Szilárd)

– A hagyományos, több száz fős és jelentős egyesületek – mint a Kaszinó Polgári Egylet Irodalmi és Művészeti Kör – mellett természetesen a szak- és a kisebb egyletek is megtartották minden évben a mulatságukat. A szabómunkásoktól a csizmadiákon át a katonatisztekig, de óriási esemény volt több mint 200 fő részvételével a pincérbál. Volt a szakácsnőknek is báljuk, ők általában a Szarvasban gyűltek össze, az újság pedig nagyon támogatón számolt be például a cselédek báljáról: dicséretesnek találta eleve a kezdeményezést, hogy még a legrosszabb sorban lévő cselédek is jótékony célból gyűlnek össze: felülfizették a jegyeiket, s így a még szegényebb társaikat, illetve az akkor létrejött cselédsegítő egyletet támogatták – mondta el kérdésünkre Kunics Zsuzsanna történész-muzeológus, a kanizsai múzeum munkatársa.