A murakeresztúri tragédiára emlékeztek
A németek kitelepítésére emlékezett szerdán délután a Zrínyi Kadétok Hagyományőrző Egyesület és Zalaegerszegi Horvát Nemzetiségi Önkormányzat a murakeresztúri temetőben és templomban. Az 1946-os események során összesen hetvenheten veszítették életüket a település állomásán.
A II. világháború után számos országból telepítették ki a németajkú lakosságot. A murakeresztúri állomásról a kitoloncoltakat szállító vonatot nem engedték be Jugoszláviába, így tömegek maradtak a szerelvényen, ahol több tucatnyian belehaltak az éhségbe, szomjúságba és a különböző betegségekbe. A tragédiáról sokáig nem lehetett nyíltan beszélni, végül a ’70-es évek végén emeltek egy közös sírt az áldozatoknak a temetőben Radnai Árpád közbenjárására. A megemlékezés résztvevői itt helyezték el a kegyelet koszorúit és virágait, majd a település néhai állatorvosának emléktábláját is megkoszorúzták. A szervezők kiemelten fontosnak tartják, hogy felhívják a következő generációk figyelmét is a szegregáció elkerülésének fontosságára.
- Ez a rémtörténet ez nem egy valahonnan kiragadott történet, ez egy valós esemény az, hogy mit tud okozni egy ember, egy csoport, akkor, hogyha megkülönböztetéssel él. Szerintem erről fontos beszélnünk és ez azért is fontos a keresztúriaknak, mert ugye mi is kisebbségiek vagyunk és kisebbséghez tartozunk, a horváthoz. De nem csak a sajátunkra kell figyelnünk, hanem a másikra is – mondta el Kovács Enikő, a Zalaegerszegi Horvát Nemzetiségi Önkormányzat elnöke.
A résztvevők ezt követően a település templomához vonultak, ahol Káli Csaba a Zala Vármegyei Levéltár igazgatója tartott előadást, részletesen beszámolva a tragikus eseményekről. Az előadó prezentációjában kiemelte, azok, akik Murakeresztúron lelték halálukat a kollektív bűnösség elvének áldozatai voltak.
- Sokan azt gondolják, hogy a második világháború Európában 1945. tavaszán véget ért, de valójában a szenvedés és a tragédiák sora ekkor még folytatódott hosszú éveken keresztül. Hiszen a bosszúállás, a rendteremtés részeként számos népcsoportot, például a németeket, de a magyarokat is a saját hazájukból elüldöztek, anyagi javaitól megfosztották és a jogaiktól is megfosztották őket. Ezek a kálváriák még éveken át tartottak, a magyarokat kitelepítették, a németeket kitelepítették, ezek nagyon súlyos családi tragédiákat okoztak - tudtuk meg Káli Csabától.
A megemlékezésen több, a tragédiában elhunyt német hozzátartozója is részt vett. A szervezők azért választották február 11-ét az emlékezés napjának, mert 1946-ban ezen a napon temették el az utolsó áldozatot.
K.T.
(Fotók: Kanizsa Médiaház)