Hogy elkerüljük a tragédiát...

Országszerte szinte naponta hallhatunk olyan esetekről, amikor szénmonoxid okoz életveszélyt, s nemegyszer tragédiát. A veszély a melegvíztermelés miatt egész évben fennáll, de a fűtőberendezések beüzemelésével a mérgezések gyakorisága jellemzően jelentősen megugrik. A veszélyt fokozza, hogy már csak akkor érzékelhetjük a bajt, amikor a rosszullét miatt már szinte képtelenség cselekedni. A tragédiák azonban megelőzhetőek, így fokozottan kérjük a lakosságot, hogy tegyenek meg mindent biztonságuk érdekében.

Zala megyében a napokban  is történt már szén-monoxid-mérgezés, de szerencsére egyik esemény sem volt halálos kimenetelű. Legutóbb szombaton riasztották a zalai tűzoltókat szénmonoxid-mérgezés miatt, ahol az erős fejfájás jelezte lakók számára a bajt.

A szénmonoxid (CO) a tökéletlen égés mellékterméke. S már nagyon kis mennyiségben is mérgező. Veszélyét tovább fokozza, hogy teljesen színtelen és szagtalan, így érzékszerveinkkel képtelenség észlelni. A szénmonoxid-mérgezés kezdeti tünetei a hányinger és a fejfájás, azonban szervezetünk nem minden esetben képes a megfelelő reakcióra, márpedig a szénmonoxid jelenlétének késői felismerése tragédiához vezethet. A szénmonoxid a lakás légterébe a kéményen keresztül, vagy a tüzelőberendezésen keresztül kerülhet. A nem megfelelően működő kéményből az égéstermék visszaáramlik a lakásba, míg a nem kellően tömör kályhákból, kandallókból, füstcsövekből, az elszennyeződött fürdőszobai átfolyós vízmelegítőkből akár közvetlenül is juthat szénmonoxid a lakótérbe.

A nyílt égésterű és kéménybe nem kötött, valamint a nyílt égésterű és kéménybe kötött gázkészülékek működésük során a helyiség levegőjét használják. Ezért alapvetően befolyásolja megbízható működésüket a helyiségek építészeti kialakítása és használata. E készülékek számára működésük időtartama alatt folyamatosan biztosítani kell az égéshez szükséges levegő utánpótlását, ami a modern, fokozott légzárású nyílászárók esetén csak megfelelően kiszámított méretű le nem zárt szellőztetőfelülettel oldható meg. Erről azonban nagyon sokan megfeledkeznek, így sodorva veszélybe magukat. A légutánpótlás hiánya egyrészt a lakótér levegőjének drasztikus oxigénkoncentráció-eséséhez is vezet, másrészt jelentősen lelassul vagy akár meg is szűnhet az égéstermék távozását elősegítő kéményhuzat. Mindezek következtében az így kialakuló tökéletlen égés mellékterméke eltávozni sem tud, s a mérgező gáz visszaáramlik a lakótérbe.

De mit tehetünk ennek elkerülése érdekében?

A legnagyobb biztonságot természetesen a zárt égésterű gázkészülékek – amelyek az égéshez szükséges levegőt is közvetlenül a szabadból veszik - alkalmazása jelenthetné, de a meglévő rendszerek cseréje általában anyagi vagy építészeti okokból sem oldható meg. A nyílt égésterű berendezések használata mellett tehát a megelőzésre kell a hangsúlyt fektetni.

Egyrészt biztosítani szükséges az égéshez szükséges levegő folyamatos utánpótlását az üzemelés időtartama alatt, ami megfelelően méretezett és le nem zárt szellőztető felületet jelent. Itt kiemelten felhívjuk a figyelmet, hogy a beltéri levegőt eltávolító ventillátoros szellőzők (pl. szagelszívók, páraelszívók) alkalmazása légutánpótlási többletigénnyel bír, s ha ez nem biztosított akár meg is fordíthatják a füstgáz áramlás irányát.

Másrészt időszakosan és rendszeresen felül kell vizsgáltatni szakemberrel a gázkészülékeket és kéményeket.

Harmadrészt megfelelő szénmonoxid-érzékelők használatával már korán tudomást szerezhetünk a mérgező gáz jelenlétéről.

Zala Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság