A megszállottság nem sokáig lesz elég a méhészkedéshez

A több évtizedes múltra visszatekintő Nagykanizsa és Környéke Méhész Egyesület a város és a vonzáskörzetében tevékenykedő méhészeket fogja össze. A rendszerváltás előtt az ÁFÉSZ keretében méhészszakcsoportként működtek, míg a rendszerváltás után, immár 33 éve egyesületi formában tevékenykednek. Kitérve az időjárás okozta gondokra, a közösség tevékenységéről, feladatairól Somogyi Gyula elnök osztotta meg a gondolatait.

Egyesületünk taglétszáma hosszú évek átlagában 210-220 fő körül alakul. Tagjaink mintegy 18.500 méhcsaládot kezelnek, hosszú évek átlagában 500-600 tonna mézet termelünk. Ezt a mennyiséget nagyrészt kereskedők felé hordósan értékesítjük, de jó néhány méhészünk a piacokon, vásárokon és az otthonában értékesíti a mézet. Nagykanizsa környékén főleg repce és akácmézet termelünk, de vannak vándorméhész méhésztársaink, akik távolabbi vidékekre vándorolva termelnek facélia, hársfavirág, gesztenye, napraforgó és szolidágó mézet. Sokan nem is gondolnak arra, hogy egy méhcsalád nem csak mézet termel. Ezen kívül még virágport, propoliszt, viaszt is produkálnak méheink. Ki kell emelni, a növények megporzásában betöltött szerepüket is, ami népgazdasági szempontból a legfontosabb. Ennek ellenére, sajnos a beporzásban betöltött szerepünk még semmilyen formában nincs elismerve. Feladatunknak tekintjük még a méz, a méhészeti termékek népszerűsítését, melynek érdekében minden év novemberében felkeressük a környék iskoláit, és mézkóstolás keretében előadásokat tartunk a méhek világáról, a mézfogyasztás jótékony hatásáról, a megporzás fontosságáról.

A harmincadik évforduló tiszteletére egyesületi zászlót készítettünk, melyet az egyesületi tagok, és Nagykanizsa önkormányzata részvételével ünnepélyes keretek közt Nikli Zsolt atya szentelt fel. 

A méz történetéről az elnök fontosnak tartotta elmondani, a méhek több ezer éve élnek a földön. Az ókorból, az egyiptomi szarkofágokban is találtak mézet, ami a mai napig is alkalmas emberi fogyasztásra. A méz kristályosodása természetes folyamat, azonban a fajtamézek összetétele befolyásolja ennek gyorsaságát. Például a repceméz pár nap alatt bekristályosodik, míg a legtovább folyékonyan maradó méz az akác.

A méhészet iránti érdeklődését Somogyi Gyula a feleségének, Katalinnak köszönheti, akinek a szülei több száz családdal méhészkedtek Nagyatádon. Az apósától tanulta meg, majd Valkonyán, a szülőfaluja határában folytatta a méhészkedést. Több telephelyen vannak méhei, és vándorméhészetet is folytat. Mivel Zala vármegyében nem mézel a napraforgó, el kell vándorolniuk Tolnába, Somogy egyes részébe és Fejér vármegyébe. Akác és repceméz van a környezetünkben, de hársméz a Zselicben van. Elég fáradságos tevékenység, ráadásul éjjel kell szállítani a méheket – magyarázza. 

Az elnök felhívta a figyelmet arra is, hogy egyre nehezebb a méhészek helyzete, mivel külföldről nagyon nagy mennyiségű méz jön be az országba, ezért egyre többen abbahagyják a méhészetet, illetve lecsökkentik az állományt, mert nem rentábilis a jövedelmezősége. Viszont ezáltal hosszú távon nagy gondok lehetnek a beporzással is, és ha ez hiányozni fog, egy csomó termék eltűnik a boltok polcairól. Aki igazi, magyar mézet akar vásárolni, a termelőktől vegye, az a megbízható forrás – tanácsolja. 

Nagyon nagy problémát okoz mostanában az időjárás, mert eltűntek az évszakok. Nemcsak idén, hanem már tavaly is nagyon kevés méz termett a környezetünkben. Kinyílott az akácvirág, jött rá egy hetes eső, és a méhek három napig tudtak gyakorlatilag behordani. Repceméz meg a szárazság miatt nem volt. A nagy szárazságban nagyon kevés a virágpor, az sem tesz jót a családoknak. Egyre nagyobb szakmai kihívást jelent az is, hogy életben tartsuk a méheket az időjárás és a különböző vírusok elterjedése miatt. 

Nehéz helyzetben vannak, mert a költségek folyamatosan nőnek, a méz felvásárlási ára pedig csökken. A megszállottság nem sokáig lesz elég, egyre többen abbahagyják a méhészkedést, elmennek valahova dolgozni, mert van, akinek nem biztosítja a megélhetését sem. 

A továbbképzés folyamatosan szerepel az egyesület programjában, tagjaik részére minden év februárjában három alkalommal szerveznek szakmai ismeretterjesztő előadásokat, melyekre elismert méhész szakembereket hívnak meg. Ezen kívül havonta klubnap keretében találkoznak és az aktualitásokról tartanak ismertetőt. Tapasztalatcsere céljából pedig évente meglátogatnak egy bemutató méhészetet. 

Minden év augusztusában összejövünk egy napra, úgynevezett méhészpiknikre, ahol értékeljük az elmúlt méhészszezon eredményeit. Ide a régió méhészegyesületi vezetőit is meghívjuk és kötetlen beszélgetés, egy tányér étel és poharazgatás közben megvitatjuk a méhészkedés aktuális eredményeit, esetleges problémáit zárta gondolatait Somogyi Gyula egyesületi elnök. 

BAKONYI Erzsébet

(Megjelent a Kanizsa Újság 2026. június 16-ai számában.)