Érkeznek az őzgidák és a szarvasborjak: óvatosan a tavaszi kaszálásoknál!

Míg a nyílt mezőkön rejtőző őzgidákra a tavaszi kaszálás jelent közvetlen veszélyt, az erdőben születő szarvasborjakra inkább a kirándulók jó szándékú, de veszélyes érintése. A szakemberek arra figyelmeztetnek, hogy ezeket az állatokat ne érintsük meg, mentésüket kizárólag szigorú szabályok szerint szabad végezni, amennyiben az valóban szükségszerű.

Május közepétől június közepéig tart az őzgidák és a gímszarvasborjak születésének fő szezonja a hazai mezőkön és az erdőkben. Az újszülött állatok életének első hetei a legkritikusabbak, hiszen a bennük lévő rejtőzködési ösztön veszély esetén éppen a vesztüket okozhatja.

- Gyakorlatilag ezek az elejétől fogva az anyjuk mellett vannak, nagyon hamar már mozgásképesek. De mivel az elején még azért elég védtelenek, és abszolút az anyjukra támaszkodnak csak, nagyon sokszor az anyjuk elfektetik ezeket a fiatal állatokat, és ezek ott a fekvőhelyen, illetve azon a helyen, ahol az anyjuk hagyta őket, nagyon sokszor úgy néznek ki, mint akik elárultak, mint akik egyedül vannak. Tehát nagyon sok esetben az állat elment táplálkozni, elment inni, esetleg egy veszélyhelyzet alakult ki, egy olyan helyzet, ahol ő neki menekülnie kellett, és így elfektette menekülésre még képtelen vagy őt követni képtelen fiatal állatot - árulta el Góber Zoltán, az Erdészeti Dolgozók Vadásztársaságának elnöke. 

Míg a szarvasborjakkal inkább a zártabb erdőkben találkozhatunk, a tavaszi munkálatok során kifejezett veszélynek inkább az őzgidák vannak kitéve. Az őzek ugyanis előszeretettel választják a nyílt mezőgazdasági területeket, így a kaszálás beindulásával a kicsinyek közvetlen életveszélybe kerülhetnek.

- A réti területeken a legjellemzőbb, de azon kívül azért a szántóföldi kultúrákban, ahol nem minden évben, de viszont van úgy, hogy évekig évelő kultúrák kerülnek termesztésre, akár olasz perje, angol perje, francia perje, lucerna, fehérhere, tehát ezek a szállastakarmányoknak a betakarításánál mind jellemző tud lenni, hogy az őzgidák ott vannak elrejtőzve a nagyobb növényállomány alatt - tudtuk meg Ács Norbert gazdálkodótól. 

Ács Norbert elmondta, hogy különböző lehetőségek léteznek a balesetek elkerülése érdekében, mint például vadriasztó lánc alkalmazása, kiszorító kaszálás vagy akár kaszálatlan terület hagyása, valamint egyre több modern technológia is rendelkezésre áll. A Vadvilág-élőhelyrehabilitáló Alapítvány három éve foglalkozik drónos gidamentéssel országszerte. A mintegy 80 pilótából álló csapat az alapítványon keresztül, előzetes megkeresés alapján, ingyenesen végzi a kaszálók hőkamerás átvizsgálását, ami a gidákon kívül több apróvad és földön fészkelő madár életét menti meg a munkagépektől. 

- Hajnali 4-5 óra körül elkezdjük. Ekkor még elég hűvös van és a gidák nagyon jól látszanak a kamerás térképen. Elkezdjük átpásztázni a területet. Ha találunk gidát, akkor rádión keresztül oda irányítjuk a hivatásos vadászt, aki utána megfelelően, szakszerűen, tehát kesztyűben nagy kaszálékkal fogja meg a gidát. Semmiképpen nem ér hozzá a ruhája sem. Ha szagot hagyunk rajta, akkor jó eséllyel elpusztul. Kihelyezzük a területrész szélére és a kaszálás végével szabadon vannak engedve – mondta el Menyhárt Zoltán, a Vadvilág-élőhelyrehabilitáló Alapítvány kurátora. 

A szakemberek arra figyelmeztetnek, hogy a mezőn vagy az erdőben talált kicsinyeket alapesetben semmiképp se fogjuk meg. Ha a mentésük mégis elkerülhetetlenné válik, azt kizárólag szakszerűen szabad megtenni. Ezek az állatok ugyanis nem árvák, és ha emberi szagot hagyunk rajtuk, az anyaállatok már nem fogadják őket vissza, ami a pusztulásukhoz vezet. 

D.K.

(Fotók: Vadvilág-élőhelyrehabilitáló Alapítvány, Kanizsa Médiaház)