Az olajmezők nem halnak meg

Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület (OMBKE) Kőolaj-, Földgáz- és Vízbányászati Szakosztályának (KFVSZ) Dunántúli Helyi Szervezete (DHSZ), valamint a MOL Nyrt. Kutatás-Termelés Somogy és Zala Termelési Régiói közös rendezvényt tartottak Gellénházán a nagylengyeli olajmező 75 éves évfordulója, valamint az OMBKE KFVSZ DHSZ jogelődjének, a Dunántúli Olajvidéki Osztálynak a megalakulása 85. évfordulója alkalmából.

Török Károly, az OMBKE Dunántúli Helyi Szervezetének elnöke 19 éve vesz részt lelkesen és példamutatóan az egyesület irányításában. Kútjavító mérnökként 40 évvel ezelőtt kezdett dolgozni a zalai olajiparban. Házasságkötése után Lovásziban kaptak lakást a lakótelep egy csendes részén, ahol azóta is a feleségével él. Jelenleg a MOL Kutatás-Termelés Biztonságtechnikai Részlegének tűzvédelmi és iparbiztonsági kiemelt szakértője a Dunántúlon, a somogyi és a zalai régió iparbiztonsági és tűzvédelmi feladatait látja el. Tulajdonképpen Lovásziból indulva bejárta az egész Dunántúlt. Az Alföldről két évig még hozzá tartoztak a demjéni és a Budapest környéki új olajmezők is: Gomba, Dány, Tóalmás és Nagykáta.

A dunántúli helyi szervezet vezetését a lovászi üzemből indult Jármai Gábor és Meidl Antalné mérnököktől vették át Tótiván Zoltánnal.

– Akkor természetes volt, hogy a fiatal mérnökök az idősebbek mellett betanulták a rendezvényszervezést, és ez a hagyomány szinte észrevétlenül öröklődött tovább.

– Az ifjú generációnak évről évre alkalma volt találkozni Nagykanizsán az olajipar nagy generációjával, hogy csak néhány nevet említsünk: Dank Viktor, Csath Béla, Buda Ernő, Horváth Róbert, Boa Márton.

– Az OMBKE-ban az a szokás, hogy megbecsüljük a régi kollégákat. Aki nyugdíjba vonul, továbbra is nagy értéket jelent, hiszen több ideje felszabadul, és jelentős mennyiségű hely- és ipartörténeti anyagot tud gyűjteni, visszaemlékezéseket írni. Az Olajipari Múzeum kiadványsorozatai – visszaemlékezések, életképek, önéletrajzi írások – komoly értéket képviselnek, és a fiatalok számára is példamutatók. Bízom benne, hogy a mai fiatal generáció is megírja majd a saját visszaemlékezéseit.

Az eredmények mellett azonban szólni kell arról is, hogy két gonddal küzd az OMBKE – hívta fel a figyelmet az egyesület helyi szervezetének elnöke.

– Az egyik, hogy egyre idősödik a tagságunk, bár ez természetes folyamat. A korábbi, nyugdíjas korú aktív tagok életkoruknál fogva egyre nehezebben tudnak rendezvényekre járni. A másik probléma, hogy körülöttünk az ipar jelentősen megváltozott. Gondoljunk csak arra, hogy a szénbányák szinte teljesen eltűntek Magyarországról, pedig ezek adták egykor az egyesületünk legnagyobb létszámát. Mindezek ellenére van egy aktív magja a társaságnak, amely szeretné, ha a következő nemzedék is megismerné azokat a bányászhagyományokat, amelyek számunkra sokat jelentenek. Ennek egyik fő oka, hogy minden évben megrendezünk egy központi eseményt, amelyet a bányász-, kohász- és erdésztársadalom egyaránt fontosnak tart: a Selmecbányai Szalamander Napokat. Selmecbányáról indult annak idején a bányamérnök-képzés, és ezt a selmeci hagyományt folytatjuk például a szakestélyek szervezésével. Ezek ma is élő hagyományok.

– Szintén márciusban tartották meg a II. Göcseji Knappentag Fortét. Miről szólt ez az esemény?

– Minden évben rendeznek bányász-, kohász- és erdésztalálkozókat Európában, amelyek a magyar pénztárcákhoz mérten igen költségesek. Ezért úgy gondoltuk, hogy Zalában is szervezünk egy hasonló rendezvényt: összejövünk egy napra, és megünnepeljük a saját szakmánk sikereit. Jellemzően az olajiparban az olajmezők jubileumait ünnepeljük. Idén a nagylengyeli olajmező 75 éves évfordulóját, valamint a szakosztály jogelődjének 85. évfordulóját. A szakmai nap keretében különböző előadások hangzottak el. Az olajmező történetéről dr. Cseh Valentin történész és volt igazgatónk, Paczuk László tartott előadást, aki bemutatta, hogy vezetése több mint 15 éve alatt milyen fejlesztések valósultak meg a nagylengyeli olajmezőn. A dunántúli régiók vezetői – Kiss Csaba és Soós Máté – az elmúlt időszak fejlesztéseit ismertették, és a közeljövő terveiről is beszéltek. Emellett bemutatkozott a zalaegerszegi Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum Eichinger Attila igazgató vezetésével. Az OMBKE KFVSZ dunántúli történetéről Dallos Ferencné, az alföldi történetéről Szelényi János tartott előadást, Koncz István pedig az olajkutatás eddigi eredményeit ismertette. Benczik Ferenc nyugdíjas művezető két kisfilmje tovább színesítette a rendezvényt.

– Az olajmezők nem halnak meg – hangsúlyozta Török Károly –, legfeljebb Csipkerózsika-álmukat alusszák egy ideig. A világban folyamatosan jelennek meg új technológiák, és a magyar olajipar mindig is híres volt arról, hogy ezeket gyorsan átvette, már a régi, MAORT-időkben is. Úgy gondolom, a MOL mai mérnökei is rendkívül innovatívak, és bízom abban, hogy a zalai olajmezők még hosszú ideig biztosítanak megélhetést az olajbányászok számára. Ezek az olajmezők még mindig jelentős potenciált rejtenek magukban, és lehetőséget adnak a gazdaságos kitermelésre – zárta gondolatait bizakodóan Török Károly.

Bakonyi Erzsébet

(Megjelent a Kanizsa Újság 2026. május 6-ai számában.)