Több száz éves csontok mesélnek a kanizsai vár életéről a múzeumban
A 15-17. századból származó állatcsontok lettek a hónap műtárgya januárban a Thúry György Múzeumban. A maradványok a kanizsai vár ásatásán kerültek elő az 1950-es években.
A múzeum havonta kiállított tárgyai között évente többször szerepet kap az az archeozoológiai gyűjtemény bemutatása is. Szmodics-Tugya Beáta választása ezért is esett a több száz éves csontokra. A bemutatott maradványok között több ép hosszú csont is szerepel, de az állkapocscsont is megtalálható. A török időkben még teljesen mások voltak a húsfogyasztási szokások, a feltárt gyűjteményből ezekre is következtethetünk.
- Leggyakrabban szarvasmarha húsából készült ételek kerültek az asztalra, a juh az ritkább volt, a sertés pedig még ritkább. Napjainkban legnépszerűbb talán a csirke, az viszont nagyon ritkán került levágásra abban az időben – tudtuk meg Szmodics-Tugya Beátától.
Az 1953 és 1958 közötti ásatásokon több mint 2000 darab csont került elő, ez azért is nagy mennyiség, mert az egykori vár területének nagyobb része ekkor már be volt építve. Szmodics-Tugya Beáta kiemelte, az akkori állatok jóval kisebbek voltak, mint a mai egyedek.
- Ez azt jelenti, hogy a szarvasmarhák marmagassága, a háta legmagasabb pontja az 104-120, legfeljebb 124 centiméterre tehető, ez nagyon-nagyon kicsi. Körülbelül 20 centivel kisebb, mint a magyar tarka marmagassága. A magyar szürkemarhától pedig még jobban elmarad. Az állatok nemcsak sokkal kisebb méretűek, hanem vékonyabb, gracilisabb csontozatúak voltak és jóval kevesebb húsmennyiséggel kecsegtetett egy-egy kifejlett állat levágása is – árulta el Szmodics-Tugya Beáta.
A kiállított csontok felületén több darabolásnyom található, amelyek a korabeli, kevésbé éles konyhaeszközöktől származnak. A maradványok korabeli archeozoológiai meghatározásából csak egy faj- és csontlista maradt fenn, méretadatok, életkori becslések, valamint egyéb megfigyelések nem, így nemrég újból szükségessé vált a leletek újbóli feldolgozása.
K.T.
(Képek: Kanizsa Médiaház)