Érdekes emberek, érdekes történetek 112. - Egy orvosos játéktáska és 6 szelet alma...

A címben idézett szavak üzenetet hordoznak – a jövőnek szóló üzenetet. Mint beszélgetésünkből kiderült, a játék orvosi táskát Némethné Ignácz Andrea gyermekkorában édesapjától kapta ajándékba, míg az almaszeletek a szenteste hozzávalói.

Némethné Ignácz Andrea a nagykanizsai Király Gyógyszertár vezetője, a Király Női Klub létrehozója, valamint Richter Aranyanyu-díjas gyógyszerész. Kérésünkre elsőként a Zalába vezető életútját idézte fel. – Bács megyei vagyok, és a házasságom révén kerültem Zala megyébe, mivel a férjem erdőmérnök, és itt kapott állást. 1998 óta élünk Nagykanizsán. Először Kaszópusztán laktunk néhány évig egy erdészházban, majd Somogyból költöztünk át Zalába. Mindketten Bács megyéből származunk – mesélte. Nagycsaládban nőttem fel, dédszüleimmel, nagyszüleimmel és szüleimmel mind egy többgenerációs házban éltünk, és ez a generációs együttélés nagyon sokat adott nekem. Meleg szívvel tudok visszaemlékezni a gyermekkoromra, mert mindig volt valaki a családban, aki vigyázott rám, vagy körülvett, és akihez bármikor fordulhattam. Ha becsukom a szemem, most is érzem a nagymamámnál a cserépkályha melegét. Ma már senki nem él közülük, a szülőfalumba csak a temetőbe járok vissza. A közvetlen családomból már senki sem él a faluban.

Egy szép, tiszta, nőnek való munka 

A pályaválasztásomat az motiválta – szerintem a mai napig is nagyon sok gyereknél így van ez –, hogy én sem nagyon tudtam, mi szeretnék lenni. A falunkban, Mélykúton az 1880-as évektől mindig működött gyógyszertár. A patikus foglalkozás mindig is megbecsült hivatásnak számított, az ott dolgozót gyógyszerész úrnak szólították. Komoly rangja volt a faluban, az orvossal szinte egyenrangúként kezelték. Amikor Bajára jártam a III. Béla Gimnáziumba, és pályaválasztásra került a sor, a szüleim úgy látták, a gyógyszerészi hivatás számomra megfelelő lesz.

Elfogadtam a véleményüket, amit az elmúlt évek be is bizonyítottak: a szüleim jól ismertek engem, hiszen az a hivatás, amelyet tulajdonképpen az ő sugallatukra választottam, valóban „bejött”. Nagyon szeretem a munkámat, pályaválasztásom tulajdonképpen az ő véleményükön múlt. Gyerekkoromból arra is emlékszem, hogy kaptam egy játék orvosi táskát, amelyre apukám szép nagy betűkkel azt írta: „Dr. Ignácz Andrea, gyermekorvos”. Ez lett az én orvosi táskám, ezzel játszottam, de soha nem fordult meg a fejemben, hogy orvos legyek. A diplomámat 1990-ben szereztem meg a Szegedi Tudományegyetem Gyógyszerésztudományi Karán. Ezt követően az egyetemen maradtam, és 1992-ben sikerrel megvédtem doktori disszertációmat. Miután az egyetemen megszereztem első tudományos fokozatomat, három éven át egy gyógyszergyárnál dolgoztam gyógyszerismertetői munkakörben. 1994-ben egy gyógyszerész kollégámmal megnyitottuk a Rózsa utcai Salvia Gyógyszertárat. Közben gyermekem született, majd 1998-ban megnyitottuk a Király Gyógyszertárat. Ennek már én lettem a személyi jogos gyógyszerésze, míg a Rózsa utcai patika a társam személyi jogos gyógyszertára lett. Pár évvel később megszületett a második lányom is, de mindvégig folyamatosan jelen voltam mindkét gyógyszertár életében.

A gyógyszerész

Az nagyon sok mindentől függ, hogy amikor valaki bemegy a gyógyszertárba, és szemben áll a gyógyszerésszel, milyen információt kap tőle. A gyógyítás ugyanis mindig a másik szemébe nézéssel kezdődik: fontos, hogy kialakuljon egy kapcsolat, hiszen így már el lehet dönteni, hogy az adott embernek mennyi információra van szüksége. Van, aki biztosan igényli, hogy többet beszélgessünk. A Király Női Klub is azért jött létre, mert láttam, hogy nagy szükség van arra – különösen a Covid erősítette ezt fel –, hogy az emberek több információt kapjanak, támogatást, és egyfajta iránymutatást az egészségükkel kapcsolatban, akár a prevenció, akár a krónikus betegségek gondozása terén. Úgy gondolom, ma Magyarországon az egészséggel kapcsolatos legkönnyebben hozzáférhető, megbízható forrás a gyógyszertár, és ezzel élnek is az emberek. Sőt, jövőre várhatóan bizonyos esetekben receptfelírási jogot is kapnak a gyógyszerészek. Nem diagnosztizálunk, kizárólag a krónikus betegségekben szedett gyógyszerek esetében járhatunk el, és társadalombiztosítási támogatással adhatunk ki készítményeket. Fontos a gyógyszerészi kompetenciák szigorú betartása. Erről jelenleg törvénytervezet készül, amely részletesen szabályozza a feladatokat – hangsúlyozta a szakember.

Királyság Alapítvány, Gyalogolni Királyság és 21Nő az Egészségügyért

Annak ellenére, hogy nem ide születtem, szeretek itt élni. Amikor visszajövök az Alföldről, mindig rácsodálkozom, milyen szép a dimbes-dombos Zala. Úgy gondolom, aki Nagykanizsán született, nem biztos, hogy mindig érzékeli, mennyire polgári város ez, annak minden jó értelemben vett jelzőjével együtt. A kulturális élete rendkívül színes, amit sok település megirigyelhetne. Az egyes felekezetek is szépen megférnek egymás mellett, mindenki élheti a saját kultúráját, és ettől válik igazán sokszínűvé a város. Ez különösen tetszik nekem. Maga a zalai táj is nagyon szép – ezzel élni kell, élvezni kell, és sokat kell túrázni.

Mi is túrázunk, a Királyság Alapítványunk egy ága, a Gyalogolni Királyság programsorozat, amelynek kapcsán a Kanizsa Kul-Túra Egyesülettel egy nagyon jól sikerült Homoki Mikulás túrát szerveztünk nemrégiben. 

„Aranyanyu” díjat 2016-ban kaptam, és én vagyok az egyedüli gyógyszerész, aki ilyen elismerésben részesült. Ismerőseim és barátaim olvasták a felhívást, és jelöltek a díjra. Ez az elismerés indított tovább ezen az úton, és jó értelemben hírnevet adott – fogalmazott nem kis büszkeséggel a gyógyszerész. Munkám hozadékaként, valamint a Király Női Klub folyamatos, tízéves szervezése mellett, további elismeréseket is kaptam: megkaptam a Richter Érdemérmet, és beválasztottak a 21 Nő az Egészségügyért Alapítványba, ahol nagyon komoly beosztású hölgyek mellett dolgozhatok. A mai napig részt veszek az alapítvány programjaiban, ami igen jelentős feladatot jelent számomra.

A kijelölt út folytatása

Mindig törekedtem arra, hogy a Király Női Klub ne csak egészségnevelő előadásokat szervezzen, és ne csak egészségügyi problémákkal foglalkozzon, hanem kulturális és egyéb témájú összejöveteleink is legyenek. A jövőben továbbra is lesznek egészséggel, prevencióval és közösségépítéssel kapcsolatos programjaink. Legközelebb egy nagyszabású egészségnapot szervezünk, és a túrázást is folytatjuk. Véleményem szerint ezzel egy magocskát vetettünk el: látom, hogy a kórház, a város és a Pannon Egyetem is szervez az általunk indítottakhoz hasonló előadásokat. Azt tapasztalom, mások is fontosnak tartják, hogy megszólítsák a lakosságot, és van is rá fogadókészség. Ezt a folyamatot nem szabad elengedni, tovább kell csinálni, bár tisztában vagyok vele, mekkora munkát jelent – bárki is vállalja.

Engem a Jóisten mindig a tenyerén hordott! Nem mondom, hogy mindig könnyű volt; én is megküzdöttem a magaméval, de valahogy mindig kiegyenesedtek az utak. Tulajdonképpen a női klub eredményes működése is annak a szemléletmódnak a visszaigazolása: ha én adok, és önzetlenül adok, akkor a sokszorosát kapom vissza az emberektől. Azoktól is, akiket nem ismerek – egy vállveregetést, vagy egy „de jó, hogy látom” megjegyzést –, és nekem ez már elég. Azt is tudják, ha valami probléma van, megtalálnak. Ha bárkinek gondja akad, szólni kell, és bármikor meg lehet keresni.

A munka mellett a család az első

Két lányunk van, az idősebb orvos lett, Pesten él, a kisebbik pedig ügyvédjelölt, ő itt dolgozik Kanizsán. Büszke vagyok rájuk, mindegyikük már önállóan éli az életét. A karácsony nálunk mindig családi összejövetel. Próbálom a régi hagyományokat életben tartani, és remélem, hogy a gyerekeim is ugyanígy továbbviszik majd. Elmegyünk az éjféli misére, vacsorakor pedig fölvágunk egy almát annyi szeletre, ahányan vagyunk. Mindenki kap egy szeletet, hogy ha egyszer elkerülnek valahova, emlékezzenek erre az egy szelet almára, és arra, hogy hova kell visszatérni.

BAKONYI Erzsébet

(Megjelent a Kanizsa Újság 2025. december 17-ei számában.)