Hiánypótló történelmi kötet a kanizsai tüzérekről
Bemutatták Molnár András „Nagykanizsai tüzérek a Donnál” című kötetét kedden délután a Magyar Plakát Házban. A fotókkal gazdagon illusztrált könyv a magyar királyi 3. honvéd tüzérosztály és a 9. könnyű tüzérezred történetét mutatja be a doni katasztrófáig.
Az 1928 és 1943 közötti időszakot feldolgozó kötet előkészítése csaknem tizenöt évet vett igénybe a szerző szerint. A munka intenzív része két éve kezdődött, amikor Molnár András hozzájutott a kanizsai tüzérezred parancsnokának albumához, amelynek köszönhetően fényképekkel is tudta illusztrálni a könyvét. A levéltári források mellett a szerző főként a leszármazottaknál megmaradt levelezésekből dolgozott.
- Nem tudom pontosan, de lehet, hogy tíz körül van a kötetek száma, amit a 2010-es évektől kezdve megjelentettünk a hadosztály történetéről. De ilyen komplett ezredtörténeti feldolgozásból ez most az első. A tüzérekről nagyon sok részletkérdés ismert volt már eddig is, de a történetükről most lett így először kerek egész összefoglalás – árulta el Molnár András, a Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltárának igazgató-helyettese.
A könyvet a Thúry György Múzeum adta ki. Száraz Csilla intézményigazgató szerint a kötet egy ismeretlen forráscsoportot mutat majd be az olvasóknak, és nagy büszkeség számukra, hogy egy újabb korszakot lefedő művet tudtak megjelentetni.
- A Thúry György Múzeumnak vannak képzőművészeti kiadványai, albumai és vannak a történettudománnyal foglalkozó kötetek. Ilyen a „Nagy háború zalai hősei”, ami az első világháborúról jelent meg. Nagyon fontos volt Kanász Viktor „Thúry György és Kanizsa” című könyve. Most pedig Molnár András „Nagykanizsai tüzérek a Donnál” című kötete koronázza azt a sort, ami reméljük, hogy a jövőben folytatódik. Számunkra ezért is fontos ez a mai nap – fogalmazott Száraz Csilla.
A kötetet Illésfalvi Péter hadtörténész mutatta be. Szerinte a csapattörténetek mindig hiánypótlónak számítanak, mivel a hadtörténeti források hiányosak, így a különböző hagyatékból származó források kellenek ahhoz, hogy az utókor teljes mértékben megismerhesse egy-egy hadosztály hétköznapjait. Hozzátette, a naplók hiteles forrásnak, a levelezések viszont főként kordokumentumnak számítanak ebből az időszakból.
- A leveleket cenzúrázták. Ha valaki valamilyen kerülőúton nem tudta hazajuttatni egy bajtársával a levelét, akkor abban nem írhatta meg a valóságot. Ezek a legkevésbé érdekesek ebből a szempontból. Viszont a hangulatot, hogy mivel foglalkozott a katona, amit le is írhatott – például az otthonnal, vagy ő most hogyan érzi magát a harctéren – ezeket nagyon jól bemutatja. Ezek tulajdonképpen kiegészítő dokumentumok, amik hangulati aláfestést adnak – tudtuk meg Illésfalvi Pétertől, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum hadtörténészétől.
A kötet megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap mellett Nagykanizsa önkormányzata is támogatta. Horváth Jácint polgármester beszédében kiemelte városunk katonai múltját, valamint a könyv hiánypótló szerepét, amely kézzelfoghatóvá tesz a kanizsaiaknak sokáig elhallgatott eseményeket.
- Elég csak annyit feleleveníteni, hogy Zala megye legfontosabb katonai alakulatait összefogó 9. honvéd könnyű hadosztály 1942. nyarán elsőként ért a Donhoz. Közülük véreztek el a legtöbben, ők vívták a legsúlyosabb harcokat, hiszen a 10.000 zalai honvédból mindössze 3000-en tértek haza. Védőállásaikat is utolsóként, a doni áttörést követően hagyták csak el. Ezek a tények mind-mind elvesztek volna, ha ilyen szerzők, mint egyfajta magánnyomozók nem tárták volna fel őket – mondta el Horváth Jácint, Nagykanizsa polgármestere.
A kötetbemutató résztvevői ingyenesen kaphattak egy példányt Molnár András hadtörténeti munkájából.
K.T.
(Képek: Kanizsa Médiaház)
