A hamburgi sörgyártól a mesterséges intelligenciáig - 40 éves a Kanizsa Televízió

Közösségi, kábel vagy helyi tévék szárnypróbálgatásai futottak bele az éterbe több mint 4 évtizeddel ezelőtt. A ’80-as évek derekától városról városra sorra született meg az igény, hogy helyben, helyieknek szóló tartalom jelenjen meg a televízióban is.

A tv működése nemcsak annyiból áll, hogy megnyomjuk a felvevőgombot és amikor gondoljuk, leállítjuk. A létrehozása és a működtetése sem volt egyszerű feladat. Amikor az operatőr a kamerával rögzít egy eseményt, azzal egyúttal dokumentál is. Munkája tükörképe múltunknak, jelenünknek. Hogy is jellemezte Arthur Miller a jó újságot? A jó újság olyan, mint amikor a társadalom saját magával beszélget. Ez a megállapítás érvényes a televíziós újságírásra is. Mindemellett nem hagyhatjuk figyelmen kívül a technika fejlődését, hiszen az ajtónkon kopogtat a mesterséges intelligencia, és reménykedünk abban, hogy egy-egy adás elindításakor az emberé lesz az utolsó szó ezután is.

A tv megszületésénél Mózes Pál (1932-2021) egykori tanácselnök tette meg az első lépéseket: Amikor megteremtődött annak a lehetősége, hogy a városoknak is módja lesz saját hatáskörben televíziót működtetni, mi is elhatároztuk, hogy élünk a lehetőséggel. Megjelöltük az erre szánt épületet és felvázoltuk a teendőket. Gyors ütemben folyt a munka, minden illetékes örült és nagyon akarta, hogy mihamarabb be is fejeződjön a felkészülés Szentgyörgyi Levente irányításával és az akkori helyettesem felügyeletével. Ezzel egyetértett a megyei tanács vezetése is. Miután a megyei politika véleményezte a kezdeményezést, kiderült, hogy álláspontjuk nem egyezik a tanácsi szervekével. A politika állásfoglalása az volt, hogy a megyében elégséges egy televízió működtetése, amelynek programja lefedi a megye településeinek tartalmi mondanivalóját. Végül abban maradtunk, nem engedünk, és megkezdjük az előkészületeket csendben és amennyire lehet fedve. Zalaegerszeg, Keszthely mellett mi jutottunk legelőbbre, a felvevőkamera már a miénk volt, de nem került a tulajdonunkba. A hamburgi sörgyár vezérigazgatója intézkedett a kamera beszerzéséről, melyet a címünkre meg is küldtek. 

Kevés pénzből, a szó szoros értelmében úgy kellett összebarkácsolni az 1985 utáni évek televíziójának technikai hátterét. 

Maros Sándor (1947-2024): Szentgyörgyi Levente és Donát Attila felkerestek a munkahelyemen és tudatták velem, hogy engem javasoltak elektromérnöki feladatra az induló városi tévéhez. Csábított az ajánlatuk, birizgálta a fantáziámat, mert a kép és az elektronika, ami mindig is érdekelt, itt együtt volt. Megígértem nekik, hogy segítek. Felvettük a kapcsolatot a Pécsi televízióval, ahol Békési Sándorral átbeszéltük a feladatokat. Felfokozott állapotban indultunk haza és alig vártuk, hogy nekiálljunk a tévé felépítésének. 

Az elején nem kaptunk pénzt, csak dolgoztunk. A HSMK filmklubjában szereltük be a vezérlőt, a stúdiót, a bemondópultot. Így indultunk, s egyszer csak videotechnikusnak, aztán hangmérnöknek hívtak. Eleinte csak a hétfői napokon volt adás nagyon ügyes bemondókkal, szerkesztőkkel, mint például Pék Pál és Bacskay Zoltán. Szentgyörgyi Leventét, Molnár László váltotta a vezetői székben, közben megtörtént a rendszerváltás. A tv élére Dónai Nórát nevezték ki, Nóra után pedig engem bíztak meg, és ebből lett a főállásom is 20 évig. Egy csomó újdonságot bevezettem, így a napi adást, a napi híradót, az egyházi műsorokat. 

Nagy Imre ’90-ben került a Kanizsa TV-hez, és 2 kisebb megszakítással 2015-ig dolgozott ott. A képújságszerkesztéstől kezdve az ügyvezetőségig a helyi televíziózás összes feladatát elvégezte. 

Ha kimentünk az utcára kamerával, mikrofonnal, az emberek elmondták a véleményüket. Hogy milyen volt a légkör, a fogadtatás? – Az akkori polgármestert, Kereskai Istvánt be akartam hívni a stúdióba, és kiderült, hogy éppen a kovásznai küldöttséget fogadja és egy vacsorán vesz részt velük egy étteremben. Ez volt 6 órakor, és 7-kor kezdődött az adás. Beültem a kocsimba, elmentem az étterembe és megkértem, jöjjön be a stúdióba. A polgármester fölállt, otthagyta a küldöttséget, eljött velem, s a felvétel után visszavittem a vendégeihez. A ’90-es évek végéig a televíziók a város közéletével foglalkoztak, azután viszont, nemcsak a médiatörvény, hanem az országos politikai helyzet változása miatt is, a helyi televíziók helyzete más lett. 

Egy mindenkiért, mindenki egyért

Bacskay Zoltán: 

Április 1-jén, hétfő este indult az első adás. A stáb tagjai az amatőr filmstúdió tagjai voltak. Donát Attila, Szabó Zsigmond volt az operatőr és én is hosszú évekig külsősként televízióztam. A ’90-es években beindult a napi adás is. Botcsinálta sportriporter lettem, péntek délutántól vasárnap estig mentünk a különböző sport- és kulturális eseményekre tudósítani. 2000-től főállásba kerültem. Jó kis társaság alakult ki a tévében, egymást segítettük, ötleteket adtunk egymásnak. Örömmel csináltam, mert hálásak voltak a sportolók, a sportvezetők. Nagyon színvonalas volt télen-nyáron Kanizsának a sportja. Ha akkor már állt volna a Kanizsa Aréna, kéthetenként tömve lett volna nézőkkel.

Hatalmas értéket hozott létre a városnak a Kanizsa Tv

Czigóth Sándor a ’90-es évek elején csatlakozott a tv-hez, és hosszabb kitérő után ma is itt dolgozik külsős vágó, operatőrként. Hogy mit adott neki a Kanizsa TV? – Egy szakmát, összetett tudást, mert a tévé szakmai műhelyként is működött. Számtalan kommunikációt tanuló fiatal fordult meg a stúdióban a ’90-es években, hiszen a televíziózás széles skáláját ki lehetett itt próbálni. Egy hatalmas archívum jött létre az évtizedek során, melyben végig lehet követni a város iparának, kulturális életének változását. Hatalmas értéket hozott létre a városnak. A városmarketing szempontjából is jelentős értéket képvisel, hiszen ha kikerül a netre egy információ, azt az egész világon látni lehet. 

BAKONYI Erzsébet

fotó: Kanizsa Médiaház

(Megjelent a Kanizsa Újság 2025. április 2-ai számában.)