Száz feletti a válogatottság, de a lényeg immár a civil élet biztonsága

132 válogatottságot azért nem fúj csak úgy össze a szél. A futsalban márpedig ennyivel büszkélkedhet Gyurcsányi Zsolt, aki 2023 januárja óta a sportág nagykanizsai életének is fontos személyisége, s a zalai, valamint vasi kapcsolódási pontok „tették lehetővé”, hogy a Nagykanizsai Futsal Club játékos-edzője 44 évesen is a teremben rúgja - az NB II Nyugati csoportjában - a labdát, amellett, hogy a Vas vármegyei labdarúgó bajnokság III. osztályában is focizik – Táplánszentkereszten.

- Maradjunk a futsalnál, mi a legnagyobb élményed az „igazi” sportágadon belül?

- Huh, hát akad azért, s remélem, nem tűnök ezzel szerénytelennek, bár kétségtelen, ami egyből beugrik, az a 2010-es Európa-bajnokság, melynek Magyarország adhatott otthont – fogalmazott Gyurcsányi. - Azon a kontinensviadalon volt egy magyar – cseh meccs a Papp László Arénában, ahol a meccs utolsó percében egyenlítettem több mint 7000 néző előtt, nos, az egy igazán remek pillanat volt, mely beugrik gyakran, azóta is.

- Már addig a pontig is komoly tapasztalattal felvértezve jutottál el, ráadásul az ország másik végéből…

- Igazából édesanyám révén születtem Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, egyébként gyermekkoromat Szentendrén tölthettem, onnan pedig a főváros, illetve annak és vonzáskörzetének labdarúgó élete nem volt oly’ távol. Az aztán idővel kiderült, hogy a fociban sem lettem egy helyben maradó futballista, több helyen megfordulva egy idő után például még abban a Bognár György-féle MATÁV Sopronban is játszottam 2003 táján. A futsalon belül pedig nem sokkal később a Rubeola FC Csömörrel együtt jött a sportággal való komoly elköteleződés. Ez teljesedett aztán ki a válogatott pályafutásomban, no meg abban, hogy itt lehetek jelenleg Nagykanizsán is.

- Hogyan csöppentél a kanizsai futsalba?

- Golyó, vagyis Horváth Elemér szólt még anno bő két és fél éve Kanizsáról, mert akkor már családi, Mismás Biri révén párkapcsolati vonalon is kötődtem Zalához, valamint Kanizsához. A sportot tekintve a zalai végekre pedig a vasi futballból, valamint futsalból ruccantam át. Maradva a teremnél, hát bizony van a csapat-listámon ez esetben is jó néhány klub, így Csömör után Gödöllőn, Győrben, Romániában, Szombathelyen, Veszprémben, Sárváron is játszottam. Volt, ahol nem kevés szezont húztam le, de azt mondom, az élsport esetében sem egyszerű mindig hosszútávra előre tervezni. Ezért is próbáltam úgy alakítani az életem, hogy a magam ura legyek, s legfőképp mindig egy-egy esztendős szerződésekben gondolkodtam.

- Akkor a sport mellett idővel tehát a polgári, civil életben való boldogulás sem lett idegen számodra. Erre mondjuk a telefonbeszélgetések időzítése is bizonyságul szolgál, hiszen…

- … öntözőberendezések telepítésével, felújításával foglalkozom egy cégnél úgy, hogy a hét első felét Szombathelyen, a másik felét pedig Zalában töltöm. Egyértelmű eme helyzet, az élsport helyett ezen irányt érzem a fontosabbnak, tehát az embernek, főleg családdal maga mögött ez jóval biztosabb pont.

- S mi a helyzet az NFC-vel, meddig tervezel itt? Az NB II-es felsőház újra biztos, mióta itt vagy, főleg, illetve ha már tőled, a sokszoros bajnoktól a válogatottbeli emlékezetes pillanatát kérdeztük, van esetleg ilyen kedves dél-zalai emlék is?

- Kezdjük azzal, hogy a Nagykanizsai Futsal Clubnál is álltunk fel már bajnokin 0-2-ről, fordítottunk többször is remekül időzítve, szóval a Kanizsával is akadtak már nagy meccseink. S hogy miként tovább Dél-Zalában a futsal terén? Szezonról szezonra igyekszem átbeszélni a sportszalmai dolgokat a vezetéssel, s ehhez a piros-fehéreknél sem viszonyulok másképp. Ugyanakkor szívesen futsalozom a NFC színeiben, remek kis közösségről, műhelyről beszélünk és sok esetben olyan csapatokat is sikerül legyőznünk, akik az NB II-es szereplésbe jóval több edzés-számmal tudnak beleállni.

P.L.

Fotó: Polgár László

(Megjelent a Kanizsa Újság 2025. március 5-ei számában.)