Érdekes emberek, érdekes történetek 93. - Nagyzenekari jazz és kórusmuzsika

Sokan, sokféleképpen fejezik ki városunk iránti szeretetüket, ragaszkodásukat. Azt hiszem, nem járunk messze az igazságtól, ha kijelentjük, Nagykanizsa a zene városa is. S e jelzőt csak megerősíti a város egyik alappillére, a jövőre 100. évfordulóját ünneplő Farkas Ferenc Zene- és Aranymetszés Alapfokú Művészeti Iskola. Itt dolgozik a Vámos házaspár, a furulyát, klarinétot, szaxofont tanító Vámos Béla és a szolfézst tanító és kórust vezető felesége, Vámosné Fordán Yvette. A zeneiskola két tanárával beszélgettünk hivatásukról és a zene szeretetéről.

Vámos Béla:

Egyikünk sem választotta a zenei pályát. 1987-ben Fentős Feri bácsi akkori igazgató keresett meg, hogy gyorsan kell egy klarinéttanár a zeneiskolába. Én előtte 9 évig jártam zeneiskolába, játszottam Baráth Zoltán együttesében a Hot Brass Bandben, és elvállaltam. Később elvégeztem a főiskolát és az egyetemet. 

Vámosné Fordán Yvette:

Én optikusként végeztem, és 1994-ben sürgősen szükség lett egy szolfézstanárra. Baráth Zoltán igazgatása alatt kerültem a zeneiskolába, amiért a mai napig hálás vagyok, mert itt találtam meg azt, amit mindig is szerettem volna csinálni, a gyerekekkel való foglalkozást. Gyerekként csellózni tanultam, diákként játszottam a Dárdai Árpád által vezetett szimfonikus zenekarban, aztán másfelé vitt az út. Majd a tanítás mellett elvégeztem a főiskolát, az egyetemet. 

Vámos Béla: 

Mindig közel állt hozzám a jazz, ezért örültem amikor az interneten ráakadtam jól hangszerelt Big Band kottákra. Megkérdeztem a kollégákat, lenne-e kedvük ilyen zenét játszani és rögtön igent mondtak, így 2005-ben megalapítottuk a Big Bandet. Ez a jazznek könnyen befogadható műfaja, így közel áll a klasszikus végzettségűekhez is, mert minden pontosan le van írva. A műfajon belül ez egy nagyzenekari felállás, 18 hangszer játszik együtt, a közönség számára is nagyon élvezetes. A megalakulásunknak már 20 éve és 2025. március 22-én megünnepeljük a zenekar születésnapját a Kanizsai Kulturális Központ nagytermében, ahol a jelenlegi tagok mellett fellépnek a régi zenészkollégák, valamint két, a zenekar életét meghatározó muzsikus, Elek István (szaxofon) és Berdisz Tamás (dob).

– Hol tart napjainkban az együttes?

- Mivel ez egy speciális műfaj, kötött hangszerekből áll: 5 szaxofon, 4 harsona, 4 trombita, dob, gitár, zongora, basszusgitár, sajnos a város kicsi az együtteshez, folyamatos a fluktuáció, állandóan változnak a tagok. Hiába játszik valaki jól a hangszerén ez teljesen más műfaj, aminek meg kell tanulni az előadásmódját, plusz össze kell szokni a hangszercsoport többi tagjával. De folyamatosan dolgozunk és már több mint 150 koncertet adtunk.

– Vármegyei szinten nézve hol áll a Big Band?

– Azt tudom, hogy a megyében nincs több ilyen együttes, az országban is nagyon kevés, talán 10 ilyen zenekar működik állandóan országos szinten. 

Még a működésünk elején kitaláltam a „Vendégségben a Kanizsa Big Bandnél” sorozatot, amikor meghívunk egy profi jazzmuzsikust. Az eltelt évek alatt közel 60 ilyen koncertet adtunk, amit a közönség is nagyon szeret és fantasztikus zenész barátokra tettünk szert.

Vámosné Fordán Yvette:

Amikor idekerültem, nagyon sok segítséget kaptam a kollégáktól, de tanítani igazából a gyerekek tanítottak meg. Olyan szerencsés időszakban kerültem ide, amikor olyan növendékek voltak a csoportjaimban, akikből később profi muzsikusok lettek. A továbbtanulásukra való felkészítés nagy kihívást jelentett, ami a saját szakmai fejlődésemet is elősegítette. Ezért a mai napig hálás vagyok ezeknek a diákoknak, remélem ők is szeretettel gondolnak vissza erre az időszakra. 

A ma is működő Cantilena leánykar alakulása úgy kapcsolódik a zeneiskolához, hogy az egyik farsangi koncertre több szolfézscsoportból összeállított együttessel felléptünk. Végül olyan jól sikerült a gyerekekkel az együttműködés, hogy a csapat együtt maradt, így alakult meg a Cantilena. Nagyon szép emlékek, városnapi szereplések, kiállításmegnyitók, nyári táborok vannak az emlékünkben.

A zene nemzetközi nyelv, melyet a világ minden pontján értenek 

Nagykanizsa Város Vegyeskarát Yvette 2 és fél évig dirigálta. Énekkari tag sosem volt, az életéből kimaradt. Mindig a másik oldalon állt, illetve áll ma is. 

– Milyen kihívást jelentett ez az új feladat?

– Béla révén ismertem meg a kanizsai születésű Hajdu Sándor zeneszerzőt, aki akkoriban a Városi Vegyeskart vezette és több művet komponált gyerekeknek, amiből egy önálló koncertet is összeállítottunk.

Részt vettünk a Vegyeskar Orff: Carmina Buranájának előadásán, ami megerősítette a közös együttműködést. Amikor Sanyi egészségi állapota miatt érezte, hogy Balatonboglárról fárasztja az ideutazás, azt ajánlotta a vegyeskar tagjainak, hogy én legyek a segítő, aki esetleg átveheti majd a helyét. Természetesen elfogadtam a felkérést és így kezdődött a közös munka. Nagyon szép emlékeim vannak a vegyeskarral, sokat utaztunk, jártunk Szlovéniában, Bosznia-Hercegovinában, Magyarkanizsán, énekeltünk a szegedi Dómban, megszereztük a legmagasabb, KÓTA hangversenykórus minősítést. Erre is nagyon büszke vagyok, rengeteget dolgoztunk érte. Vezetésem alatt olyan új kortárs műveket próbáltam az együttessel megtanítani, melyek frissítették az addigi repertoárt. Énekeltünk külföldi szerzőktől, de a legnagyobb magyar kórusművek is a palettán voltak. Próbáltam nyitni az újra, a régi hagyományok megőrzése mellett, és természetesen Hajdu Sándor művei folyamatosan szerepeltek az együttes programjában. 

– Hogyan készülnek a Big Banddel a jubileumi koncertre?

– Közel 80 tagja volt az együttesnek a 20 év alatt. Próbálom összeszedni a régi tagokat, mely elég nagy nehézséget okoz, mivel többen külföldön élnek vagy munkájuk miatt sok elfoglaltságuk van.

– Tudják segíteni egymást a zenélésben? – térünk vissza a közös munkára.

Béla:

Abszolút. Mindig megmondjuk egymásnak a véleményünket, nem finomkodva. Folyamatosan elégedetlenek vagyunk, szerintem csak az visz előre, ha az ember egy fellépés után mindig leszűri a tapasztalatokat annak érdekében, hogy hogyan lehetne még jobban csinálni. 

Yvette:

Nekem a Béla rengeteget segít, úgy a kották írásában, mint a programok szervezésében.

Szabadidejében a házaspár sok időt tölt Budapesten az unokájukkal. Van egy kis házuk az Őrségben, a nyarat ott töltik, az jelent igazi pihenést számukra. Bélának a számítógépes kottaírás a hobbija, Yvette pedig kertészkedni szeret és az olvasás sem maradhat el egyiküknél sem. Lányuk Janka 6-7 évig állandó énekese volt a Big Bandnek, vele is találkozhat a közönség a jubileumi koncerten. Egy időben úgy gondolta, hogy jazzénekes lesz, elvégezte a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolát. Létrehozta a Vámos Janka Quartettet, mellyel sok fellépésük volt. Közben rájött arra, hogy ez nem az az út, amit elképzelt magának és pályát váltott. 

Yvette:

Az élet felgyorsult, nem lett egyszerűbb, a gyerekek borzasztóan le vannak terhelve, rengeteg elfoglaltságuk van a tanulás mellett is. Én csak azt tudom mondani, maximális tisztelet érdemelnek azok a gyerekek, akik vállalják a zenei tanulmányokat és azok a szülők, akik a gyerekek mellett állnak és biztatják őket a zenetanulásra. Ez egy olyan terület, ami nem kötelező, viszont nagyon sok pozitív hatása van a zenének. Összehangolható az iskolai tanulmányokkal, hiszen gondoljunk arra, a zene egyfajta ritmus. Például ha a ritmussal rendben vagyunk, az a helyesírásunkra is hat, a zene matematika is, a szolfézst egyfajta hangzó matematikának is hívják, ami a logikus gondolkodást segíti. Én azt kívánom, hogy az általános iskolai énekórák száma újra emelkedjék és a zene legyen egy kicsit magasabb szinten elismerve, mert a mindennapi élet nélkülözhetetlen része. Egy nemzetközi nyelv melyet a világ minden pontján értenek. 

BAKONYI Erzsébet

(Megjelent a Kanizsa Újság 2025. február 5-ei számában.)