Ásó, kapa, gereblye 130. - A földek pihennek, de a jóslatok élnek!

Január eleje egy álmos időszak, ezt az élet szinte minden területére lehet érteni. Nehezen szökkenünk vissza a munka világába az ünnepek után, de a kisbirtokok környékén, a hegyeken, a határban is nagy a csend. Rovatunkban ezért most a régiektől átvett szokásokat, többek közt a termésjóslásokat vesszük górcső alá. Lássuk… jól látjuk az idén?

A termésjóslások kapcsán leginkább a karácsonyi ünnepkör gazdag, de most már reá tudunk tekinteni, vajon bevált-é a jóslat? Az egyik ilyen különleges nap karácsony másnapja, azaz István napja, melyhez számos népi hiedelem és szokás kötődik. Népi időjóslás, termésvarázslás lengi körül e dátumot. Tekintsünk vissza, ha emlékszünk, milyen idő volt 2024. december 26-án? A bánáti hagyományok szerint, ha ezen a napon szép idő volt, az a következő évre jó termést ígér. A Muravidéken pedig az volt a hiedelem, hogyha a fák zúzmarásak, majd később kisüt a nap, akkor bőséges makktermés várható az erdőkben, ami különösen fontos volt a disznókat makkoltató gazdák számára. Ezek a megfigyelések generációkon átívelve öröklődtek.

Aztán januárban, Boldogasszony havában lezárul a karácsonyi ünnepkör és elkezdődik a farsang. Ebben az időszakban is vannak jeles napok, amikor a megfigyelések által megtudhatjuk, hosszú lesz-e a tél? Vagy milyen lesz a bor minősége?

Talán az egyik legismertebb dátum az első hónapban január 6-a, vízkereszt napja. A hagyományok szerint ilyenkor bontják le a karácsonyfákat az otthonokban, de emellett időjárásjóslás is kapcsolódik hozzá, ami pedig így szól: „Ha vízkeresztkor megcsillan a víz a kerékvágásban, nem lesz hosszú a tél.” E jeles nap lapzártánkat megelőzően nem sokkal volt, így utána tudunk nézni, mi is volt abban a bizonyos kerékvágásban.

A januárt illetően pedig nem lehet elmenni a szőlősgazdákat érintő Vince-nap mellett, melyet számos hiedelem övez. Kisebb közösségek, egyesületek és borlovagrendek ünnepelnek ilyentájt. Elődeink a Vince-napkor vágott szőlővessző állapotából próbálták megjósolni az adott év szüretének gazdagságát. A hagyomány szerint a vesszőt üvegbe kell tenni és várni, hogy az kihajtson. Vidékenként más és más a mondóka, a regula, de a közismert így szól: „Hogyha szépen fénylik Vince, Megtelik borral a pince.”

Sok helyen papot is hívtak, s a tőkékre Isten áldását kérték. A szőlő négy sarkát borral vagy szenteltvízzel öntözték meg. A biztonság kedvéért még babonás fortélyokat is bevetettek, például a bekapáláskor bort rejtettek a föld alá, vagy a szőlősorok végére hurkát, disznósajtot, „gömböcöt” kötöztek.

A pincejárás hagyománya viszont még most Zalában és Nagykanizsa környékén is él, ilyenkor a borászok egyik pincéből a másikba járva kóstolják egymás borait és áldomást mondanak, énekelnek a jó termésért.

VINCZE Adél

fotó: SZALAI Szilveszter

(Megjelent a Kanizsa Újság 2025. január 8-ai számában)