Találkozás a Zrínyi-hársnál

E történet kiindulópontját egy olvasónk, Horváth Győzőné 1974-ben készült fotója adta. A felvételen az egykori Dunántúli Kőolajipari Gépgyár II. Rákóczi Ferenc Szocialista brigádjának tagjai láthatók, akik hársfát ültettek a költő és hadvezér halálának 310 éves évfordulója emlékére a Nagykanizsai Erdészet Zsigárd kerületében található Zrínyi-hársnál. 

Két Zrínyi Miklóst tart számon a történelem. A dédapát, aki Szigetvár várát védte II. Szulejmán hadai ellen, s meghalt 1566-ban. És az unokát, aki versben örökítette meg a hősi várvédelem történetét, s 1664. november 18-án egy balszerencsés vadkanvadászat alkalmával lelte halálát a Csáktornya melletti kursaneci erdőben. II. Rákóczi Ferenc anyai ágon Zrínyi Miklós unokája volt, ő lett a legméltóbb folytatója Zrínyi Miklós örökségének. A szándékot cselekvéssé érlelte, Zrínyi eszméit és gondolatait a gyakorlatban valósította meg.

A brigád tagjai egy vetélkedőre készülve tudták meg az idősebb munkatársaiktól, hogy diákkorukban, még a II. világháború előtt oda jártak kirándulni a gimnáziummal, és játékosan felelevenítették a végvári harcokat, újra átélték a török-magyar kor jeleneteit. A vetélkedő után hamarosan felkeresték az erdészházat, és az ottani erdész kíséretében egy hársfa csemetét ültettek az erősen korhadt és sarjadékhajtást növesztő Zrínyi-fa közelébe. Azóta nem is jártak a környéken. Most, 50 év után Horváth Győzőné Éva és Tóth Bence, Illés György erdészetigazgatónak köszönhetően rátalált a magasra nőtt hársfára és az erdei út szélén álló, Zrínyi-hársra. 

A legenda szerint Zrínyi itt fogta el az erre portyázó törököket, amint Kanizsa várába igyekeztek visszajutni a falvakból rabolt holmikkal és itt pihentette meg a csapatait és a lovát az erdőben. 

Az egykori gépgyári dolgozók által ültetett hársfáról senki sem tudott az erdészetnél. A Zrínyi-fa történetével is most ismerkedett meg Illés György, amikor a Zalaerdő című kiadványban való megjelentetéshez kutatni kezdte a hadvezér hársfáját. 

Ünnepi pillanatok hétköznapon 

Az erdészetigazgató kutatási eredményei alapján (Balogh András: Magyarország nevezetes fái (1968); Dr. Baráth László: Erdészeti, vadászati emlékek és létesítmények a Zalaerdőnél (2008); Barthos Gyula: Erdészüdv, vadászüdv!) megtudtuk, az eredeti anyafát a népnyelv, illetve a szájhagyomány évszázadokon át így ismerte, ugyanis a vele kapcsolatos monda szerint, egyik erre vezető hadi útja során maga a híres törökverő hadvezér és költő, Zrínyi Miklós pihent meg alatta. Egy oklevélgyűjteményben (Fermedzin: Acta Bosnae etc.) olvasható az az 1629. évi jelentés, amely szerint a Zrínyiek birtokán, elhagyott helyen szentnek tartott hársfa állt. A jelentés szerint a keresztények és a törökök az újhold első vasárnapján nagy tömegbe verődtek itt össze, hogy a szent fának hódoljanak. Elképzelhető, hogy a később Zrínyi-hársnak elnevezett fáról volt szó, bár az efféle babonás szokás másfelé is járta, óriás hársfák pedig szép számmal akadtak a Zrínyiek birtokán.

Barthos Gyula hercegi főerdőmester leírásából ismert, hogy a védett emlékfa törzskerülete 925 cm volt. A fa a herceg Batthyány-, majd az állami erdészetek részéről mindig gondos védelemben részesült. Tekintettel megrokkant és erősen korhadt állapotára, a kissé már megdőlten álló fa 1925-ben a kinyúló legerősebb oldalág alátámasztásával erős ácsolású tölgyfaszerelvényt kapott, a koronát vesztett törzs befedésére pedig fazsindelyes „kalapszerkezetet’’ építettek. A homlokzatára szegezett olajfestéses feliratú vastábla igazolta a fa hivatalos védettségét. A fa körül külön védőrácsra nem volt szükség, mert a közeli erdészlakból állandóan szemmel tartott és az utaktól félreeső magaslaton álló óriási fa külső károsításnak (például begyújtásnak) nem volt kitéve. A réges-régen leomlott korona pereméről kiágazó néhány, évről évre kileveledző ág nyújtott annyi reményt, hogy a csonka testben valami kevés szunnyadó élet még van. 

A hárs 1959-ben szélcsendes időben halomnyi pudvás porrá esett szét. A roncsok összeszedésekor figyelmet keltett az összeomlás után földben maradt, el nem korhadt törzsdarab, amely nem hasadt szét és erős gyökér tartotta. Ebből ágazott ki egy életrevalónak látszó ághajtás, amely ugyan nem függőleges állású, hanem ferde irányba nyúlt, de mégis megőrizte a famatuzsálem emlékét. 

A következő pillanatoknak nem volt forgatókönyve, senki sem konferálta az eseményeket. Horváth Győzőné elővett a táskájából egy erre az alkalomra készíttetett emléklapot, s az erdészetigazgató közreműködésével rákötötték az 50 éves hárs törzsére. Az igazgató levette a sapkáját, miközben a Zrínyi-hárs emlékkoszorút kapott az egykori gépgyári brigád megfogyatkozott tagjaitól. Ígéretet tett rá, hogy a Zrínyi-fára táblát helyeznek ki és tábla jelöli majd az 50 éves hársfát is. 

Nem szólt zene, csak a szél tette alig hallhatón még ünnepélyesebbé a pillanatot…

BAKONYI Erzsébet

(Megjelent a Kanizsa Újság 2024. november 20-ai számában)