Érdekes emberek, érdekes történetek 81. - Jelenleg tanulok, tanulom az életet, és kíváncsian várom a jövőt…

Szaxofonozik, színművészeti szakgimnáziumban tanul, az Imre Sándor Szeretetszínház tagja. A gyönyörű érzés, hogy színész akar lenni, a HSMK színpadán ragadta el. A 16 éves Gyenese Szulamit úgy érzi, hogy már „úton” van, és a helyén van.

Keresztény családban nőttem fel, nálunk mindig nagy jelentősége volt a kultúrának, a zenének. Anyukám nagybőgőzött, s amikor elsős lettem azt mondta, Szulamit, most beíratunk a zeneiskolába, választhatsz, hogy milyen hangszeren szeretnél tanulni. Anyukámmal a számítógép elé ültünk és felvételt mutatott a hangszerekről, hangzásukról. Amikor megláttam a szaxofont, azt mondtam, hogy szaxofonozni szeretnék, mert az olyan csajos. Ezt a mai napig így gondolom. Csajos és szexi és dögös. A Farkas Ferenc Zeneiskolában a művészet egy különleges ágát megismertem: a zenét. Egész kis korom óta kaptam a kulturális légkört, amiért nagyon hálás vagyok a szüleimnek. Negyedikes voltam, amikor beléptem a Honvéd Kaszinó Városi Diákszínpadra, és a zene után összeismerkedtem a színház világával. Annyira megszerettem ezt a művészetet, hogy mindjárt el is döntöttem magamban, ezt az utat szeretném választani, és jelenleg már egy színművészeti szakgimnáziumban tanulok Budapesten. 16 éves vagyok, most voltam 9. osztályos. Letettem az alapfokú zenei vizsgát szaxofonból, és Budapesten a budafoki Fúvósegyletben játszom szaxofonosként. Ebben az évben nagy öröm ért. Megkaptam életem első színházi szerződését a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színháztól. Az osztályunkból többen egy rendhagyó darabban szerepelünk. Az előadás, egy színházi audio-séta. Az az érdekessége, hogy a nézők fején fejhallgató van, a színészek fején pedig mikroport és az utcán sétálva játszanak. Időnként meg-megállnak bizonyos pontokon, miközben a nézők fejhallgatóval hallgatják a szöveget. Ez egy különleges projekt, ami Budapest 150. évfordulójára készült. Urbán legendák. — A tartozás címen találják meg a színház weboldalán. Ajánlom szeretettel mindenkinek. Az előadás rengeteg előmunkát igényel, hiszen le kellett zárni útszakaszokat, béreltek az aluljáróban egy kis üzletet, amit átalakítottak a jelenetnek megfelelően kocsmává. Rendőrök kísértek minket, miközben a járókelőket irányították, hogy ne menjenek át a jeleneten. Májusban volt a bemutatója és szeptemberben, októberben folytatjuk majd. Illetve játszom még az Imre Sándor Szeretetszínházban, ahol fogyatékkal élőkkel szerepelünk együtt integráltan.

Mikor döntötted el, hogy mi leszel, ha nagy leszel?

Nagyon megszerettem a színház világát. A Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnázium gyakorlatos színész szakán tanulok, és ott mondta az osztályfőnök helyettesem: gyerekek, a színház, közösen megteremteni egy absztrakt valóságot. Ez annyira összefoglalja, miért szeretem a színházat. Van egy közösség, akik azért dolgoznak, hogy letegyenek valami egyidejűt a színpadra, hogy megtörténjen valami csoda, és ez mind áldozat, erő és kitartás, a gyümölcse, mégis gyönyör és élmény. Úgy látom, a színház egy csoda, hatalmas mozgatóereje van, csak jól kell tudni használni, mert ugyanúgy tud rossz irányba mozgatni, mint a jóba. Az én álmom, hogy olyan színházban játszhassak, filmekben szerepelhessek vagy olyan darabokat írhassak, ahol megjelenik ez a minőség, és a szeretet. Szeretném valahogy megmutatni a nézőknek a hitemet, az Úrral való kapcsolatot, hiszen ez számomra a legfontosabb. Ezt a missziót követi az Imre Sándor Szeretetszínház is, hiszen ott is egy csoda születik meg, ahogy együtt játszik a sérült, fogyatékkal élő és a testileg ép. A színháznak varázslatos ereje van. Mindenki a lelke tisztaságában meztelen. Eggyé válunk a színpadon és eltűnnek a különbözőségek. Jelenleg a Szeretetszínházban több darabban is játszom. Tulajdonképpen akkor döntöttem el, hogy színész leszek, amikor a Kis gyufaárus lány című előadással felléptünk a HSMK-ban. A mai napig emlékszem rá, mielőtt elkezdődött az előadás, kiálltam a színpad közepére, végignéztem a közönség nélküli nézőtéren, és arra gondoltam, hogy ez egy csoda és részévé szeretnék válni ennek a csodának. És milyen gyönyörű érzés az, hogy én tudok szólni ezekhez az emberekhez. Valahogy erre a gondolatra, erre az élményre a mai napig emlékszem. Ebben a darabban két mondatom volt. Azóta rengeteg idő eltelt. Most álomszerepim vannak, amik remélem egyszer beteljesülnek. Úgy érzem, úton vagyok és a helyemen vagyok.

Adománygyűjtést is szerveztél.

Hetedik osztályos voltam, amikor láttam egy videót, amit egy példaképem, Zámbori Soma színművész posztolt az internetre. A videó arról szólt, hogy a Névtelen Utak Alapítvány a szexuálisan kizsákmányolt és a prostitúció áldozatait ért nőket menedékházba segíti és ott lelkileg újjáépítik őket. Úgy döntöttem, hogy támogatom az alapítványt és 13 évesen szerveztem egy jótékonysági estet a Református templomban, ahova meghívtam a Kanizsai Fiatalok Közösségét, a Péterfy-iskola énekkarát, az alapítvány vezetőit, és én is játszottam szaxofonon. Az esten 250 ezer forint gyűlt össze, amit továbbítottunk az alapítvány számlájára.

Hogy telik a nyár?

Jelenleg Huszti Bernadett operaénekeshez járok magánoktatásban Zalaegerszegre. Azért fontos számomra az éneklés, mert nagyon szimpatikus a Színművészeti Egyetemen a zenésszínész-szak, és érettségi után szeretnék oda jelentkezni. Az éneklés nagy szerepet játszik az életemben, szeretnék ezzel is a jövőben még komolyabban foglalkozni. Rengeteg mindent csinálok a nyáron. Kedves hobbim a gólyalábazás. Nyolc éves korom óta tagja vagyok a nagykanizsai gólyalábasoknak. Idén Puchheimben, Nagykanizsa testvérvárosában léptünk fel egy kétnapos családi rendezvényen. Felejthetetlen élmény volt számomra elvinni a nagykanizsai gólyalábazás hagyományát. A nyáron voltam a Latinovits Zoltán Színész Felkészítő Műhelyben. A hétnapos táborba azért sikerült bejutnom, mert részt vettem a Latinovits Zoltán Vers és Prózamondó Találkozón, ahol a kategóriámban I. helyezést értem el, és ott kaptam meghívást erre a táborra. Hobbiból szeretek verseket és novellákat írni. A magyar könyv is magyar termék pályázatán a Tókirályság megmentése című mesém bekerült a Tavitündér és a többiek című könyvbe. Ebben az évben az Irodalmi Rádió Pályázaton egy versem és mesém bejutott a Fonsirály című kötetbe, illetve a Szabó Magda meseíró pályázaton 1. helyezést értem el tavaly, és telefonon megkeresett egy zsűritag azzal, hogy szeretné az egyik irodalmi folyóiratban megjelentetni a mesémet. Így került be az Ezredvég irodalmi, művészeti és kritikai folyóiratba a Király és a periódusos rendszer című mesém, ami egy kémiai tanmese a 8. osztályosok számára. A legfrissebb, a magyar könyv is magyar termék, illetve a HELMA kiadó által kiírt Legyél te is író 2023-24 pályázaton, a Harcolj a szemét ellen című kötetbe bekerült a Szemétország nagy kalandja című mesém.

Nem csak a könyvekben szerepelsz, hiszen tavaly, a Győrben megrendezett, a Hangzó Petőfi vers- és prózamondó versenyen is szerepeltél, amit a költő 200. születésnapjára rendeztek. Az általad elmondott Petőfi Sándor Élet vagy halál című verse CD-n, és egy könyvvel együtt megvásárolható Győrben.

Szeptembertől kollégistaként Budapesten élek, de az Orff Ütőegyüttes jubileumi koncertjén, mint régi motoros fellépek. Nagyon támogató családom van, mindig ott vannak velem és szeretnek, és tudom, nagyon büszkék rám. Őnekik is kellett egyfajta bátorság, hogy elengedjenek egy nagyvárosba. Kisfilmek írásával is foglalkozol, az e téren elért díjaidat is említsük meg.

Az egyik iskolai bántalmazásról szól, a másik arra hívja fel a figyelmet, hogy a fiatalok rosszul kezelik a szexualitás témáját és nem kapják meg azt a nevelést, amit megérdemelnek. Szerintem minden fiatal tisztában van vele, hogyan kell védekezni, de az, hogy mit kezdjen a szerelem érzésével, hogyan kezelje a csalódásait és hozott mintáit, arról már sokkal kevésbé kapnak megfelelő tájékoztatást, tanácsot. Az előbbi, a Nagykanizsai Tankerületi Központ Iskolapszichológus Munkaközössége és a Tankerületi Diákönkormányzati Tanács által meghirdetett, Megélted? Megérted. című videópályázaton díjazásban részesült. Illetve, másik témában, a Tudásgarázs weboldal által szervezett, Add elő magad online versmondó és versíró versenyen, az online rendezvényen nyújtott sokoldalú és kiemelkedő teljesítményemért, a Magyar Kultúráért Elismerő oklevelet kaptam, és tavaly, a Győri Nemzeti Színház Fényt hagyni magunk után című versmondó versenyén II. helyezést értem el.

Ilyen fiatalon már nagy utat megtettél a célod felé.

Mindig tanul az ember, de fontos, hogy szeressünk tanulni. Az Imre Sándor Szeretetszínház igazgatója, Bartokos Tamás mondta nekem, hogy szeressem a tanulás folyamatát. Ne várjam el, hogy még a folyamat alatt tökéletes legyen az alkotás. Ami tökéletes, az egyébként sem lehet szép. A művészet márpedig gyönyörű. A tanulás folyamata közben készül el a csoda, az a csoda, ami folyamatosan formálódik és vele együtt az alkotó is. Most jelenleg én is tanulok, és tanulom az életet, és kíváncsian várom a jövőt…

BAKONYI Erzsébet

(Megjelent a Kanizsa Újság 2024. augusztus 14-ei számában)