Ásó, kapa, gereblye 114. - Örökség, sok munka, de maga a csoda!
Egyenes sorokban az újhagyma, növekszik a saláta, a többféle burgonya szintén egy szál gaz nélkül burjánzik, az eper hosszú sorokban kínálja magát. A kert szélén pedig gyönyörűen díszeleg a törökszegfű, és még sorolhatnánk a Mikocsics házaspár kertjének szépségeit. Praktikákról is szó lesz, rovatunk egy bajcsai portánál vendégeskedett.
Én ide menyecskének jöttem 1985-ben és az anyósomtól nagyon sokat tanultam. Persze otthonról is sok mindent hoztam, aztán szépen kitapasztaltuk, mit lehet ültetni, mit, hogyan csináljunk – így kezdődött a beszélgetésünk Bajcsán. Mikocsics Györgyné Anikónak feltettük a kérdést: vajon mi az, ami még mindig hajtja az embert, hogy ültessen, magokat vessen? Egyre inkább azt lehet látni, hogy az egykori veteményesek helyén gyepszőnyeg van, esetleg egy-két gyümölcsfa. – Engem a család, az unokák. Miattuk csinálom. Szeretem megmutatni. Pici koruktól fogva megmutatom nekik egy elültetett magból mi növekszik, hogyan ültessünk el egy palántát. A mai napig sokszor együtt csináljuk persze, amikor tudnak jönni. Tudják, hol van a kapa, az ásó, amit tudnak megcsinálják – mesélte mosolyogva Anikó.
Bajcsa egy sajátos földdel rendelkezik, ugyanis rendkívül homokos a talaj. Ezért nagyon kíváncsiak voltunk arra, milyen praktikákkal rendelkeznek a kertművelők. – Hirtelen, amit tudnék mondani, ha praktikákról beszélünk, nemrégen hallottam, hogy a fokhagyma közé kell ültetni a retket, akkor nem támadják a kukacok. Aztán a cukorborsót mi felkötjük, ezt mondjuk otthon is láttam, szedni is könnyebb, tiszta a termés. A hagymát megint csak a fokhagyma közé rakom, szélén van a saláta, szépen elvannak így a növények egymás mellett – sorolta a gazdasszony.
Beszélgetésünk során kitértünk az eperre, amit több módszerrel termelnek Mikocsicsék. A fenséges zamatú gyümölcs ma már lekvárként és szörpként is van a portán, és még mindig terem. – A gyerekekért mindent. Az unokákért – summázta véleményét az eper kapcsán Anikó.
A beszélgetésből nem maradhat ki az, hogy a Vöröshegyi utcában lévő gyönyörű kertet a gazdasszony nem egyedül műveli. Férje, Mikocsics György is kiveszi a részét a munkából. A kert valóban nagy, elkel a dolgos kéz. Az viszont biztos, ők nem mennek krumpliért vagy sárgarépáért, akár más terményért a piacra. Megtermelik, nem csupán maguknak, a családnak is. Persze munkamegosztás is van. Mindenkinek megvan a saját feladata –, ezt egymás közt –, ahogy kissé nevetve elárulták, megbeszélik. Másodvetésről is szó esett a beszélgetés folyamán, hiszen, amint egy termény úgymond kiment a kertből, a helyére mást ültetnek Mikocsicsék. És még egy lényeges dolog, ami bár már kiveszőben van manapság, náluk igenis létezik. Egy-egy nagyobb terület ültetésekor a szomszédok összejönnek, segítenek egymásnak. Végül pedig, a gazdasszony szavai útmutatóként szolgálhatnak: „Amire szükség van, elültetjük. A gyerekek kijönnek. Kihúzzák a földből a sárgarépát például. Aztán rögtön szaladnak a csaphoz. Megmossák, és megeszik. Kell ennél nagyobb boldogság?”
VINCZE Adél
fotó: BALOGH Martin
(Megjelent a Kanizsa Újság 2024. május 15-ei számában.)
