Elcsalt 1%, avagy fel nem ajánlott pénzek kerültek Kanizsára?

A Legfőbb Ügyész rendelt el nyomozást, mert valakik az érintettek tudta nélkül ajánlották fel adójuk egy százalékát a kanizsai szervezetnek.

Akkora port kavart a Főügyész bejelentése Nagykanizsán, hogy még a korábbi polgármester is szükségét érezte a megszólalásnak. Történt, hogy a Médiaház több felületen is beszámolt arról, hogy Varjú László Dk-s parlamenti képviselő kérdése alapján Polt Péter Legfőbb Ügyész nyomozást rendelet el a hamisítottnak tűnő 1%-os felajánlások kapcsán. Dénes Sándor, korábbi fideszes polgármesternek ez a közlésünk nem nyerte el tetszését.

Könnyen lehet, hogy a bejelentés nem Dénes képviselőnek nem tetszett, hanem szóltak neki, hogy most ő következik, mert eddig amolyan alamuszi nyuszisan bekkelte végig az eltelt négy és fél évet. Képviselőként ugyanúgy betlire játszott, mint azt polgármesteri regnálásának öt éve alatt tette. Szolgált és kiszolgált, tulajdonképpen feltétel nélkül. A téma azonban nem Nagykanizsa egyik legjelentéktelenebb öt évének értékelése, hanem igazán most az a fontos, miről szól az „egyszázalékos ügy”.

Még november elején értesített egy könyvelő arról, hogy több ügyfele jelezte, nevükben valaki felajánlotta adójuk egy százalékát. Valamennyien olyanok voltak, akik elektronikusan megtették ezt a bizonyos felajánlást. Az adóhivatal ezt követően nyilatkozatra szólította fel őket, miszerint döntsék el, az elektronikus vagy a papíron érkezett beadványuk az érvényes. Ekkor tudták meg, hogy valakik az adószámukkal visszaélve, levélben tettek felajánlást. Ráadásul valamennyi felajánló Nagykanizsára irányította ezeket a pénzeket. Egy konkrét civil szervezet, a Kanizsai Old Timer Kerékpáros Szövetség (KOKSZ) volt minden esetben a kedvezményezett. November eleje óta érhető el a könyvelő bejegyzése a virtuális térben, így alaposan feltételezhető, hogy az érintett szervezet is tudomást szerezhetett erről. Mivel az érintettek nem vállalták a nyilvánosságot, az eset „bizonyítékok hiányában” nem kerülhetett nyilvánosságra.

Ezzel párhuzamosan egy másik szálon a kanizsai DK-t is elérték a könyvelők. Innen indult a parlamenti vonal és jutott el a főügyészt célzó kérdésig az eset. Már csak azért is, mert a NAV – bár elég világos a csalás gyanúja – nem indított vizsgálatot. A Legfőbb Ügyész azonban úgy gondolta, ki kell vizsgálni, mi is történt.

Erről számolt be a Médiaház és ennek kapcsán nyilvánult meg Dénes Sándor. Az, hogy nevemet emlegetve dehonesztáló kijelentéseket tett, lelke rajta. Miatta biztos nem lesznek álmatlan éjszakáim, de azért elcsodálkoztam és elgondolkodtam, vajon mi ugrathatta ki a nyulat a bokorból, mi riasztotta meg az alamuszi nyuszit.

A Médiaház munkatársai az esettel kapcsolatban semmi mást nem tettek, mint beszámoltak egy város közéletét érintő, súlyos bűncselekmény gyanúját felvető legfőbb ügyészi vizsgálat indulásáról. Senkit nem jelöltünk ki bűnösnek, és a kormányoldalhoz köthető, újabban magát szabadnak nevező sajtómunkatársaktól eltérően, egy feljelentés kapcsán nem hirdettük ki az ítéletet. Ez pedig baj! Ugyanolyan baj, mint a bicskei pedofilok esete. Ahol a normalitást egyre inkább mellőző politikai oldal a probléma eltussolása mellett azon háborog, hogy kiderült a dolog! Nagykanizsán sem történt eddig semmi különös. Kiderült, hogy vizsgálat folyik egy költségvetési csalás ügyében, melynek kedvezményezettjét sem a kanizsai újságírók, hanem a Legfőbb Ügyész közleménye nevezte meg. Ez pedig felháborító…

Az ügyre – amint lesznek fejlemények – természetesen mi még visszatérünk!

Tar Mihály

(Megjelent a Kanizsa Újság 2024. március 20-ai számában)